https://verskucko.com

Címke: örökkévalóság

  • Ábrányi Emil: Nincs halál…

    Sejtem, tudom, hogy nincs halál!…

    Amint lejár a földi élet,
    A láthatatlan tűz: a lélek
    Lobogva más csillagra száll.

    Csak egy marad rideg halott:
    Az, aki sár volt életében!
    Mert nem csüggött a jón, a szépen,
    Mert könnyeket nem hullatott…

    Mert másokért nem szenvedett,
    Nem hitt, nem vérzett lelkesedve!…
    A Mindenség teremtő kedve
    Annak nem ád több életet!…

    De aki láng volt valaha,
    Aki szerette a világot
    És milliókért élni vágyott –
    Ne féljen!… Nem hal meg soha!…

    Csillagról új csillagra tör
    S egy szent erő szolgálatában
    Bilincseket zúz össze bátran,
    Buzdít, emel, könnyet töröl!…

    Amíg az űrben egy atom
    Elnyomva él, jogért esengve:
    Megy végtelenből végtelenbe,
    Örök tettvággyal, szabadon!…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss József: A szfinksz

    Feje fölött az izzó sárga ég,
    Köröskörül magány és messzeség.
    Lábainál a rőt, sivár homok,
    Sehol se élet-, se halálnyomok,

    • Im, ez a szfinksz.

    Kőarcán közöny a néma lepel,
    Kőszeme nem kérdez és nem felel,
    Kőkeblét hiába kendőzgeti
    A hajnal, az alkony – mindegy neki,
    Mert ő a szfinksz.

    Évezredek mentek fölötte el,
    Ő lomhán gunnyaszt. Szót se érdemel!
    Mindössze annyi történt azalatt,
    Hogy nőtt a föveny egy pár vonalat.

    • Nem méri a szfinksz.

    S jőnek utána új évezredek.
    Mi lesz? Mi lenne? A homok pereg.
    Ma még csak köldökéig ér neki,
    Egykor majd egészen betemeti.
    Mit bánja a szfinksz!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juan Ramón Jiménez: Majd ismét megszületek

    Majd ismét megszületek, mint kőtömb,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint szellő,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint hullám,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint tűzvész,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint ember,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    (Végh György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Örökké

    Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
    a fák végén a lomb vagy a diólevél,
    miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
    ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

    Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
    kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
    a lebegő ködök a levegőbe fúrva
    egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

    A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
    a billenő hegyen a tér sziklája áll,
    mint mértani idom, amelybe zárva él egy
    madár és énekel tízezer éve már.

    Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
    a szivemet, szegezz a fák közé oda,
    ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
    s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Beszélgetés Beethovennel

                              Anno 1918  
                              Húgomnak ajánlom

    „Mester, piros köd száll az őszi tájra,
    Mester, csukódnak, nyílnak börtönök,
    November van, s a forradalmak árja
    A földön végigsöpör, dübörög,
    Órák alatt világok váltakoznak.”

    „Nem érdekel. Én egy vagyok s örök.”

    „A Szabadság, kezében véres karddal
    A világ füstös színpadára hág,
    Inognak trónok, hullnak koronák,
    Hallod, hogy zeng a rettenetes kardal.
    Királyokhoz az idő mostoha!”

    „Én nem lehetek trónfosztott soha.”

    „Nem így álmodtad Te is egykoron
    Mester, dalba nem így öntötted-e?
    A nép, immár egyetlen hatalom,
    Béklyóit nem zenédben törte le?
    Mester, dalod örök forradalom,
    E harsonás kor a Te riadód!”

    „Hozzám mérni ne merd a korcs valót,
    A dalom zeng túl Időn, Életen.
    Ha láng kavarja petyhüdt véretek,
    Ha megdermeszt a fagyos félelem,
    Ha bíztok, mertek, ha akartok, vágytok,
    Ha ernyedten a félúton megálltok:
    Ez mind bennem zeng; ez mind én vagyok,
    Bennem zúg minden forradalmatok,
    De minden, mi a ti szívetekben égett,
    Tisztább lett, mert az én szívembe tévedt.”

    „Mester, a világ könnyben, vérben, lángban!”

    „A dalom zeng túl Időn, Életen,
    S a dalomban örök vigasztalás van.
    A föld lehullhat, mint fonnyadt virág,
    S hervadt arcát a hideg csillagok
    Nézhetik. Kilobbanhat a világ,
    Mint egyetlen, magános gyertyaszál,
    És rombadűlhet minden földön-égen,
    De nekem akkor se lesz temetésem.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kahlil Gibran – Érintés

    Ha egy férfi keze megérinti egy nő kezét,
    mindketten az örökkévalóság szívét érintik meg.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Széchenyi Zsigmond – Idézet

    „A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Prae-existentia

    Isten gondol öröktől fogva téged,
    elméjében léted mint szikla áll.
    Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
    és mit változtat rajtad a halál?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kahlil Gibran – Idézet

    „Ha egy férfi keze megérinti egy nő kezét, mind ketten az örökkévalóság szívét érintik meg.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gárdonyi Géza – Göngy volna

    – Gyöngy volna, de inkább gyémántnak vélhető.
    Nem gyémánt mégse: fénylőbb drágakő.
    Fénylőbb és tisztább, s gyémántnál keményebb.
    Mázsás pöröllyel sújts rá: belemélyed.
    Méreg nem fogja. Tűzben meg nem ég.
    Örök? valami ez a kicsiség.
    – Örök? Mi örök a nagy ég alatt?
    – A gondolat.

    Forrás: Lélektől lélekig