https://verskucko.com

Címke: öröm

  • Szabó Lőrinc: Hajnali rigók

    Hajnali négykor bekiabáltak,
    ahogy a torkukon kifért,
    (bár az ablak alatt a fáknak
    zöld korcsmáiba még alig ért,
    még nem is ért új fénye a napnak)
    s mint a bolondok, úgy kacagtak,
    kurjongattak az ablak alatt vad
    vígadozásban a kerti rigók.

    Hajnali négykor e szárnyas égi
    korhelyek dala vert ma fel.
    Micsoda hangok csetepatéi!
    Füttyök, sípok, ezer meg ezer!
    Bosszantott ez a csibészlárma,
    de a szívem nemsokára
    együtt dalolt, egy nótára
    vert veletek, buta sárgarigók.

    S mintha én volnék a hajnal,
    mintha én volnék a kert,
    úgy megteltem e friss zsivajjal,
    úgy telezengett az irigyelt
    állati jókedv bölcsessége,
    hogy valami könnyű égbe,
    földöntúli békességbe
    vittek, emeltek a földi rigók.

    Hajnali négytől harsogott a
    korhelynóta az ablak alatt;
    úgy zengett az a dal, hogy azóta
    nélküle is csupa fütty a nap;
    csupa fütty, pedig elhallgattak
    s reggelre emlék maradt csak,
    hogy milyen éktelenül mulattak
    a hajnali kertben a sárgarigók.

    Forrás: DIA

  • Oravecz Imre: Örömóda

    Már csak az egyszerű, világos dolgoknak akarok örülni,
    a fénynek, mely reggel beárad a házba,
    az ablaknak, melyen át kinézek,
    a levegőnek, melyet belélegzek,
    az ételnek, melyet magamhoz veszek,
    a víznek, mellyel szomjam oltom,
    a tűznek, melynél melegszem,
    a ruhának, mely befedi testem,
    az ajtónak, melyen át a szobába lépek,
    a földnek, melyen járok,
    az útnak, melyen sétálok,
    a kavicsnak, melyet hazaviszek a zsebemben,
    a falevélnek, mely elém hull,
    a fűnek, melyet nyírok,
    a magnak, melyet elültetek,
    a zöldségnek, melyet magam termesztek,
    a hegynek, melyet képzeletben naponta megmászok,
    az erdőnek, melybe vágyom,
    a papírnak, melyre írok,
    a ceruzának, melyet közben fogok,
    a terasznak, hova munka után kiülök,
    a szomszédnak, ki néha átugrik hozzám egy italra,
    a széknek, melyben helyet foglalok,
    az estének, mely felváltja a nappalt,
    a kutyának, mely a lábamhoz telepszik,
    a tücsökcirpelésnek, melyet sokáig hallgatok,
    már csak elkerülhetetlen, szükségszerű örömök éltessenek.

  • Várnai Zseni: Babona

    Ma viszketett a balszemem,
    lehet, hogy öröm ér…
    nem is hiszed, hogy reszketek
    egy falat örömér’,
    már szinte babonás leszek;
    jelek után kapok
    s ilyen vajákos híradást
    magamra olvasok.

    Mert kell nekem, hogy higgyem azt,
    hogy végre öröm ér,
    mint szomjúzónak korty ital,
    mint éhesnek kenyér,
    mint rabnak egy kis napsütés,
    úgy kell e hit nekem,
    tenyérnyi zöld, hol vágyaim
    nyáját legeltetem.

    Ne mondd, kérlek, hogy babona,
    nem érted, mily öröm?
    remélni, hogy ma öröm ér,
    ne rontsd el örömöm…
    Mi legyen az? nem is tudom,
    lehet, hogy valami
    jó hírt fogok nagy messziről
    Őróla hallani!

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu