Vidám nekrológ szegény nagyétkű Berda József poétáról
Falusy György átköltésében
Testvér, ha egyszer messzi tájra tévedsz,
ahol az Ister piszkos vize zúg,
hol minden reggel panamára ébredsz,
szóval, ha egyszer arra visz az út,
s a rossz vizet undorral földreköpve
pirosló orrod habzó borba túr,
egy bús varázs megejt, tudom, örökre,
mert itt írt verset Berda Jóska úr,
a pantallója két araszra vágva,
alul gatyája ki-kiütközött,
s a sanda nőszemeknek kapzsi vágya
a csábos térden visszatükrözött,
ha két ebéddel éhgyomorra végzett,
a szaftba mártva mind a két kezit,
a sok burzsuj ijedten összenézett,
mind azt hitte, hogy ő következik.
Mint esőlét a zúgó házcsatorna
az őszi ködben hektószám viszi,
a jó piát úgy nyeldekelte torka,
aki nem látta, tudom, nem hiszi,
ismert kadart, rizlinget, szamorodnit
és zöldszilvánit, sillert, malagát,
egy korty italért tán kinyalta volna,
mint szomjas arab, a nagy Szaharát,
s az étel-ital jó talajba szállt át,
mert megtrágyázta lelke humuszát,
s ha cifra szóra pengette a száját,
káplárban is lefőzött húsz huszárt,
míg egy napon Bicsérdy híve lett ő,
hiába várván husos abrakot,
egyet gondolt és lett belőle kettő:
szegény Berda a fűbe harapott.
És így jutott az égi nagy mezőkre,
ahol a borban nincsen szacharin,
s ahol a menüt majd úgy állítja össze
sajátkezüleg Brillat Savarin,
hogy bőven legyen benne sonka, bukta,
s amit a földön kedvelt, annyi más,
s a fiastyúkból főz az égi kukta
számára finom csirkepaprikást,
szárnyas pincérek vödörszámra hordják
az irodalmi olcsó feketét,
s mikor próbára tennék már a torták
egy elefántnak is a fenekét,
ha már a zsír is megfakult a szádon,
s úgy érezed, hogy már menni kék,
ott lovagolj az égi reteráton,
és könnyü légyen néked ott a szék,
s legyen szükséged este avagy reggel,
ne láss szükséget semmiben se itt,
s törölközőnek használd egészséggel
Gyökösi Endre legszebb verseit.
Ajánlás:
S ha altájad majd pajzán dalra hangol,
oly zordonan, ahogy nem tud se angol,
se longobárd, se kelta, sem görög,
a burzsujok itt lent majd összenéznek,
mert azt hiszik, hogy fent a menny dörög.
Forrás: 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap – Berdalok
