https://verskucko.com

Címke: paródia

  • Romhányi József: Egy szú végrendelete

    Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
    ráült a szakácsnő százszor is napjába.
    És jött a baj csőstül. Még a tetejébe,
    az asztalos is szöget ütött a fejébe.

    Néha percekig már percegni sem tudott,
    végül hát megírta a testamentumot:

    – A hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
    özvegyemre hagyom, járjon feketében.
    Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
    ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.

    – Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
    a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
    Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
    mert a nehéz könyvet szétnyűvik a nyüvet.

    – Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,
    s lezabipetézett,
    kint éljen eztán
    a szemétládában, kegyelemdeszkán!

    – Végül az anyósom. Megérdemli nagyon:
    rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Kanszonett

    Oh, mint imádlak, bájpofájú süldő;
    te konda dísze, sertésól csodája!
    Hogy vonz e gonddal mocskolt szép tokácska
    s e sárfüggőkkel ékesített fültő.

    Még vályút álmodsz, henteregve koszban.
    Nem sejted tán, hisz kis disznó vagy most még,
    hogy más is van e földön, mint moslék,
    hogy súghatsz-búghatsz nászkanoddal hosszan.

    Hússzék elé míg nem szólít a böllér,
    míg végröfögésem az égre fel nem hangzik,
    egy hízlaldáért el nem válnék tőled.

    De jaj, te engem százszor is megölnél,
    ha ülnél orvul mesterséges lagzit,
    igent rebegve álnok fecskendőnek.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát

    Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
    Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.

    – Igaz volna ama vád,
    hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
    – Egy nagymamát? Egy grammot se!
    Ez az egész csak Grimm-mese!

    – Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
    Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát!
    – Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
    Én az almát is hámozva eszem meg.

    – Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
    mégis piros farkaslábnyom díszeleg a parketten.
    – Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
    Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
    s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
    a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.

    – Én úgy tudtam, Önnél szabály,
    hogy csak friss húsárut zabál.
    – Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
    zsengét, hogy gyenge gyomrom megeméssze.

    – És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
    – Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Medve tanköltemény

    Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
    – Ez mind kontár! Sarlatán!
    Mit gügyögnek, locsognak
    szerencsétlen bocsoknak!
    Oly negédes némelyik,
    hogy már szinte émelyít!
    Te szent múzsa, irgalmazz,
    milyen ócska rímhalmaz!
    Minden sorvég szinte önként adódik.
    Majd én írok igazit, valódit:

    Dörmeg-dirmeg a vén medve,
    mert ma cudar ám a hangulata.
    Csípi darázs, marja bolha,
    vidor kedve mitől kerekedne?
    Mikor ma a kasba nézett,
    nem talált egy nyalás csemegét.
    Szeder, málna? – Sehol semmi.
    Mit lehetne akkor vacsorázni?
    Hogy ne haljon szegény éhen,
    szundikál majd egész gyertyaszentelőig.

    Kézbe kapta e verset egy lektor,
    aki tanult némi verstant egykor.
    És most újra letette a vizsgát,
    összeírta a rím-hiánylistát:

    Kedve
    volna
    mézet
    enni
    télen.

    A többit eldobta.
    Bőszült is miatta.
    Ezt viszont kiadta.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: A bölcs bagoly

    A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,
    de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
    Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán,
    sokat bosszankodott lüke ivadékán.
    Hosszan unszolta:
    – Magolj,
    fiam bagoly!
    Hiába korholta, intette,
    kölkét ez csak untatta.
    Utálta az egyetemet,
    órák alatt legyet evett.

    Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán
    csak ücsörgött és pislogott pislán.
    – Huss!
    Rivallt rá az elnök akadémikus.
    – Szálljon egy házra,
    és borítsa gyászba!
    – Jó! – mondta a buta bagoly, holott
    azt sem tudta, miből lesz a halott.

    Rászállott a legelső viskóra,
    és ott csücsült bóbiskolva.
    Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
    mert ez volt a temetői gyászház.

    Így lett a nagyerdő legostobább baglya,
    a Huhogányos Akadémia tagja.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Moszkitó-opera

    Ott, hol a kásás
    nád, sás
    lepte lápra lépve
    süpped alább
    a láb,
    köröskörül
    borús köd ül,
    s éjszakára
    nyirkos pára
    száll a sárra,
    sárga gázba’
    hüledezve ül a hüllő,
    borzong a borz és vipera,
    ott hallható a Moszkitó-opera.

    – Züm – zendít rá kóros
    dalára a kórus.
    Aztán tovább érleli
    a vérbeli
    sikert egy tenor.
    Hangja a kórussal egybeforr.
    Először egy dúr-áriát,
    majd egy finom moll-áriát,
    és végül egy maláriát
    ad elő.
    Mily szenvedély, vad erő!
    Hogy lázba hoz ez a mester,
    kísért, bárhogy hessegesd el.
    Utána a tenyér csattan,
    és az izzó hangulatban,
    a vak, fülledt éjszakákon
    felcsendül a Kinin-kánon.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához

    – Már egy hete
    vagy te pete!
    Legyen már belőled légy!
    Legyen,
    mint minden legyen,
    rajtad is hat láb
    legalább.
    Szárnyaid is legyenek,
    a fene egye meg!
    – Mert ha légy vagy, légy
    légy!
    – mondta vagy száz légyöltő
    előtt a költő.
    Beszédében tartott egy kis szünetet,
    mert a kis légy éppen akkor született.
    Aztán befejezte atyai intelmét:
    – Kerüld el azt mindenképp,
    ami ragacsosan tapad.
    Menj! A mai naptól magad
    szerezd meg az eledeled.
    Legyek ura legyen veled!
    A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
    de oly lámpalázat
    érzett még a legelső faláskor,
    mit egy színész is csak nehezen palástol.
    Bele is sült rögtön – mákoskalácsba.
    Nem hallgatott az atyai tanácsra.

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Arany János: Hasadnak rendületlenül

    Hasadnak rendületlenűl
    Légy híve, oh magyar!
    Bölcsődtül kezdve sírodig
    Ezt ápold, ezt takard.
    A nagy világon ekivűl
    Nincs más, amit mivelj:
    Áldjon vagy verjen sors keze,
    Itt enned, innod kell.

    Ez a föld, melyen annyiszor
    Apáid vére folyt,
    Ez a föld másra sem való,
    Csak hogy eltékozold.
    Itt küzdtenek honért a hős
    Árpádnak hadai;
    Bátorság volna ezt a hont
    Neked fenntartani.

    Szabadság! itten hordozák
    Véres zászlóidat,
    Szabad száj! itt csikorgatod
    Véres fogaidat.

  • Arany János: Az új magyar költő

    Paródia

    Jár számkiüzötten az árva kölök,
    Dalt zengedez és dala úgy nyöszörög,
    Oly éhes-epedve foly ajkairól,
    Hogy tégla repedne fal ormairól.
    Zeng tetteket, a haza szebb idejét:
    Goromba csatákat, otromba vezért;
    Zeng zsálya szerelmet: a lyányka haját,
    A szép szemet, arcot, – egyéb nyavalyát.
    S míg a dal epedve foly ajkairul,
    Ábrándozik – praenumeránsairul!

    “Jó gyermekem, a haza szebb idejét

    • Nem tudsz te ahoz – sose zengjed.
      A lyányka nem érez, az ifju nem ért,
      És nincs potya-pénze szerelmeidért:
      Némuljon el ostoba versed.
      Vagy zengj, de magadnak, erőtlenűl.

    Hol senki ne hallja – kemence megűl
    S méltó dali bért
    Tűzd árva fejedre a fűzfa-babért.”

    És így köszörűtlen az ifju megyen,
    Nem tudja, hol éte, hol ágya legyen,
    S míg gyomra tekergeni hagyja, kihal
    Bús éneke, tört szusza hangjaival.

    “Fedd, fűzfa, örökre az ifju nevét!
    Kőjárda! te nyomd kebeledre szivét.
    S tán csendes alunni tivornya után:
    Zengd álmait éjiden árva cigány.”

    Szól s nyugszik azóta egy ablak alatt
    Hol vargainas fut, ebecske szalad,
    S vészhangon üvöltöz a bakter elé,
    S villámgerelyét viszi ágya felé.

    De feljön az ormokon a teli hold,
    Mint egy kulacs, a hideg éjbe mosolyg.
    Oh ifju, mi álmod a mámor után?
    Szép álmokat énekel annyi cigány. –
    S már nem fut az ebfi – szaglálva megáll:
    S ott szendereg egy szivar, álmainál.