Címke: romantika

  • Kisfaludy Atala – A Balaton

    Mint egy kép a túlvilágból,
    Mint egy fény a menyországból,
    Mint egy szép tündérrege:
    Oly titoktelt, oly ábrándos,
    Olyan égi, oly bűbájos
    A Balaton kék ege.

    Mint a múlt idők emléke.
    Mint az alvó kisded képe,
    Mint egy szent harmónia:
    Oly merengő, oly borongó,
    Olyan édes, oly mosolygó
    A Balaton nyugalma.

    Mint a fájó szív küzdelme,
    Mint a jövő vész-sejtelme,
    Mint egy lázphantasia:
    Olyan fájó, oly gyötrelmes,
    Olyan kínos, oly sejtelmes
    A Balaton hulláma.

    Mint az őrült őrjöngése,
    Mint a haldokló nyögése,
    Mint a fájdalom jajá:
    Oly panaszló, oly dühöngő,
    Olyan rémes, oly öldöklő
    A Balaton vihara.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • Heltai Jenő: Tubarózsák

    Ha majd a gyászos elmúlásnak
    Örök homálya rám borult,
    Küldj a síromra, én szerelmem,
    Egy tubarózsa-koszorút.

    Mikor a csöndes temetőre
    Csillagsugáros este szállt,
    Az hintse, szője álmaimba
    Szerelmes, édes illatát.

    Éjfél után, fehér kísértet,
    Sötét síromból fölkelek,
    És elborítok csókjaimmal
    Minden virágot, levelet.

    És visszatér kihűlt szívembe
    A boldogság, a szerelem,
    És rátalálok csókjaidra
    Egy-egy virágon, levelen.

    És mámoros, vad szenvedéllyel,
    Miként ha vámpír szívna vért,
    Úgy tapad ajkam a virágra,
    Amelyet ajkad csókja ért.

    Rácsókolom bolond szerelmem,
    Mely még a sírban sem lohad,
    S lecsókolom e szűz virágról
    Forró, szerelmes csókodat.