Légy tenger, én a holdfény
fehér árboca leszek,
s az első este szerelme.
Gyöngédség leszek játékod homokjában,
fül emlékeid algái közt,
tenger,
kagyló, beszédre, csöndre,
madár, válaszul,
tenger,
első megadásod lélegzete,
első érintésed kék virága.
Légy tenger, én a holdfény
fehér árboca leszek,
és minden este szerelme.
Égő szád szomja leszek
és nagy vízcsepp,
tenger,
torok leszek fehér nyakadon,
rózsa válladon,
tenger,
seb leszek és kiáltás a sebedből
a csillagok magas hideg tüzéhez.
S aztán
tenger leszek én, s te a fájdalom
fekete árboca,
s utolsó este szerelme.
Lator László fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
