Címke: szőlő

  • Vörösmarty Mihály: Az őszről

    Eltűnt a nyárnak hévséges színe előlünk,
    Jóltevő jelei kár, hogy enyészni tudók.
    Őszre kerülünk már, mely csak változni szokott bár,
    Mégis hasznos idő, mert hozza a jókat elő.
    A szőlő tőkék meg lévén rakva fejekkel,
    A vagyonost hozzák nem kis örömbe kivált.
    Végre a szőlő leve hordókba töltetik, és itt
    Tisztán megforrván, bor nevezetre kerül.
    Mindeneket most már télre készítve behordanak
    Egy bizonyos helyre – s eddig az őszi idő.

    Székesfehérvár, 1816

    Forrás: www.eternus.hu / Vörösmarty Mihály: Az őszről

  • Fejes István: Föl, föl a hegyre!

    Föl, föl a hegyre! itt van már a fecském,
    Fészket rak újra a borház ereszkén;
    Vén almafám is új levélbe hajt,
    Piros virágok rojtja csügve rajt’.

    Föl, föl a hegyre! ezt a puszta tájat,
    Melynek kövéből az arany bor áradt,
    Nem nézhetem tovább hálátlanul,
    Könnyem reá úgy is hiába hull.

    Föl, föl a hegyre! hadd döngjön a szikla,
    A vasrudaktól pattogjon a szikra –
    S az anyaföldnek, hol majd megpihen,
    Tüzével addig teljék meg szívem.

    Föl, föl a hegyre! bérce felvirulva,
    Vidám danától zengjen egykor újra;
    Koszorút öltsön ez a drága föld,
    Melynek bora dalomba lángot önt!

    Föl, föl a hegyre! van még egy reményem,
    Bár új borát szőlőmnek meg ne érjem, –
    De dalaimhoz hagyok ráadást,
    Igyék a hon rám ingyen áldomást!

    Forrás: www.eternus.hu / Fejes István: Föl, föl a hegyre!