https://verskucko.com

Címke: test és lélek

  • Juhász Gyula: Flagellánsok éneke

    Hitvány hús, mely bűnre vittél,
    Elporladó, elrothadó,
    Az ostorok csapása ímé
    Gyönyör fejében bús adó.
    Pattogjatok, csattogjatok
    Szilaj csapások, szeges kínok,
    Szenvedd, hitvány hús, mit szenvedtek
    A szomorú, a szent martírok!

    Az álmainkat bűnre váltja
    Az asszony teste, a fehér,
    Izzó, gonosz, szép látomások
    Gyúlnak, ha forr a kerge vér.
    Pattogjatok, csattogjatok
    Kemény csapások, drága kínok,
    Szeresd, hitvány vér, mit szerettek
    A szomorú, a szent martírok!

    A Sátán jár körül e tájon,
    Keresve, hogy kit nyeljen el,
    Vigyázzatok, virrasszatok mind,
    Mert jaj, ha az Úr jönne el!
    Pattogjatok, csattogjatok
    Boldog csapások, édes kínok,
    Halj meg, kevély test, mint meghaltak
    A szomorú, a szent martírok!

    Forrás: MEK

  • Csukás István: A nagy, édes nyári szeretkezések

    A nagy, édes nyári szeretkezések!
    A lehúzott redőny mögött, mint a tigrisek,
    csíkos bőrrel, villogó foggal, elzuhanva,
    majd föltámadva; dzsungelként lélegzik
    a szoba, forró leheletben páfrány ring,
    csigolyafüzér levelekkel, a vázában szomjan
    hal a rózsa, szép nyaka lehajlik megadóan,
    a mennyezeten monszun áramlik, egyszer
    a tenger felől, egyszer a tenger felé,
    lágy szárnyakat lebbent a levetett ruha,
    gyalogló hattyúk a földön, moccanatlan
    hullámverés, az önkívületi szünet alatt vonuló,
    a szoba puhán szétválik nőneművé
    és hímneművé, egy nem mérhető, boldog
    pillanatra két arcát mutatja, egy,
    csak megsejtett boldog pillanatra anya
    és apa lesz, fiú és lány lesz egyszerre minden,
    mámorosan visszaosztódunk az első sejtig,
    a tökéletes egyszerűségig, már nem vagyunk,
    csak együtt a kettő, kezünk, lábunk, mellünk,
    combunk, ágyékunk egymásba hatolva, egymással
    elkeveredve, magunkat szeretjük s magunkat
    simogatjuk a másik kézzel, magunkat
    csókoljuk a másik szájjal, bennünk a világ
    görcsösen egyesül, mi szétválunk férfivá
    s nővé, a szoba egybeolvad, kihűl, idegen
    lesz, fázunk, józanul öltözünk őszbe, télbe.


    Forrás: MEK

  • Szabó Lőrinc: A homlokodtól fölfelé

    A homlokodtól lefelé
    ha jött érzékiség akármi,
    egész testedben mindenütt
    jó cinkosra tudott találni.
    Milyen gyöngeség, hogy soha
    nem volt olyan jó örömöd,
    mint húsodat felejteni
    más húsok ajkai között!

    S nem nézed-e irtózva most,
    hogy mily hiú és ostoba
    a kedvek s nedvek részegen
    üdvözölt paradicsoma,
    a szép állat, amely nem is
    szép tán, csak a te pokoli
    kéjed önzése kényszerít,
    hogy hízelegj s hazudj neki?

    Minden ellenség, ami él,
    és csak mint prédáját szeret;
    mind csak győzelmének örül,
    annak soha, hogy segített.
    Sírsz, mert idegen láthatár
    borul rád? Csoda kellene?
    Mindig megbüntet valami,
    ha rászorulsz valakire.

    Harminc év van már benned; óh,
    harminc év, mennyi gyötrelem!
    Harminc év, mennyi bujdosás!
    Harminc év, mennyi, mennyi szenny!
    Bújj el magadba, nyomorult:
    egy még szent s tiszta, az agyad,
    melyben a test számára csak
    undor és megvetés maradt.

    Füled és orrod szimatol,
    megcsal, megoszt, elad a szád,
    a kéz kinyúl, szemed bolond,
    sajgó velőd csurranni vágy?
    Ébredj! A piszok csalogat!
    Vigyázz! Maradj a magadé!
    Férfi, légy tiszta legalább
    a homlokodtól fölfelé.

    Forrás: DIA