Felforgatsz mindent. Jól szóllt a biblia: semmi
Állandó nincsen, mondhatod, a nap alatt.
1786.
Forrás: Versek mindenkinek
Változás. Az egész élet a változás önkényesen
és törvényszerűen felosztott periódusaiból áll.
Amikor egy nő a tükör előtt ül, még reméli,
hogy csak kívülről öregszik, és a jelek eltüntethetők!
Egyszerre vadul kívánja a fiatalságot,
akár a habos indiánért.
Falánk lesz és követelőző. A jussát akarja.
Pattanásos fiatal lány akar lenni,
keskeny csípővel, lapos mellel,
aki fél, hogy nem tud jól csókolózni,
és a fiú elhagyja egy bomba nőért.
Kezdeni akar, a kezdés stresszével és távlatával,
gyűlöli okos tapasztaltságát,
és a könyörtelen biológiát, amely az utakat lezárja.
Mindennap veszít valamit magából,
és mindennap gyarapszik valami újjal,
egy szőrszállal, egy szemölccsel,
egy fintorral, egy kinövéssel.
A tükörből az apja néz rá,
ugyanaz az arc, ugyanaz a tekintet,
vagy mint szegény jó Zsófi néni,
könnybelábadó, táskás szemekkel.
A sarkon túl az öregség vicsorít rá,
fogatlan ínyét a szesz kimarta,
téblábol s megbotlik önmagában.
Forrás: —
(1962)
Voltam én, voltam én,
fecske voltam én.
Tavasz gyúlt, ha jöttem,
kedvesem szemén.
Rigó voltam, cinke:
kilenc nyáron át
egymagam daloltam
kedvesem dalát.
Voltam én, voltam én,
sirály voltam én!
Villámlott a röptöm
kedvesem szemén.
Hattyú voltam, hattyú,
úsztam csendesen.
Hófehérré tettem
szőke kedvesem.
Lettem én, lettem én
csukló néma hang:
édesem szemében
zokogó galamb,
varjú lettem, varjú,
borzas és sötét.
Feketébe vontam
édesem fejét.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek