Foggal, villogóval, ki dús:
tépi a létet, mind övé,
mit vaksi vonzás, vak nyomás,
kerengés sajtolt együvé.
S hogy értelmetlen éhezés
tanított ölni, nem titok:
bolond volt, aki engemet
a földre rászabadított.
Ettem szerelmet, gondokat,
vágyat, lobbantót, leverőt,
görögtüzet, villámcsapást,
csillagokat és temetőt,
zokogó-nehéz muzsikát,
táncot: forgósat, édeset,
szíveket, pöffedt bűntanyát –
így lettem mindig éhesebb.
