Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette,
és emlékezz arra a békére,
ami létezhet, jó kapcsolatod legyen az emberekkel.
Mondd ki finoman és világosan az igazságot;
s hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük.
Ne hasonlítsd magad senkihez;
ezzel kockáztnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.
Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is.
Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek.
Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is;
ez igazi érték az idők változó virágzásában.
Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban,
hiszen a világ tele van csalásokkal.
De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti,
mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat;
és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet.
Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot.
Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az –
minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is – ugyanolyan örök, mint a fű.
Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött/lemondva a fiatalságodról.
Szilárdítsd meg a lélek azon képességét,
hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben.
De ne bosszantsd magad agyrémekkel.
Sok félelem születik fáradtság és magány miatt.
Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz.
Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé,
mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni.
És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem,
a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla,
és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek,
őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben.
Minden álnokságával, unalmas gondjaival
és összetört álmaival a világ mégis szép.
Figyelj. Törekedj a boldogságra.
Forrás: Lélektől lélekig… Gyakran „1692-ben Baltimore-ban talált ismeretlen írásként” terjed, de a szöveg szerzője Max Ehrmann (1872–1945), és a mű a 20. században született
