„Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.”
Forrás: Lélektől lélekig
Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette,
és emlékezz arra a békére,
ami létezhet, jó kapcsolatod legyen az emberekkel.
Mondd ki finoman és világosan az igazságot;
s hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük.
Ne hasonlítsd magad senkihez;
ezzel kockáztnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.
Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is.
Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek.
Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is;
ez igazi érték az idők változó virágzásában.
Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban,
hiszen a világ tele van csalásokkal.
De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti,
mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat;
és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet.
Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot.
Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az –
minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is – ugyanolyan örök, mint a fű.
Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött/lemondva a fiatalságodról.
Szilárdítsd meg a lélek azon képességét,
hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben.
De ne bosszantsd magad agyrémekkel.
Sok félelem születik fáradtság és magány miatt.
Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz.
Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé,
mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni.
És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem,
a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla,
és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek,
őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben.
Minden álnokságával, unalmas gondjaival
és összetört álmaival a világ mégis szép.
Figyelj. Törekedj a boldogságra.
Forrás: Lélektől lélekig… Gyakran „1692-ben Baltimore-ban talált ismeretlen írásként” terjed, de a szöveg szerzője Max Ehrmann (1872–1945), és a mű a 20. században született
Nem különböznek: komor s víg napok.
Bár ragyog rózsás öröm reggelen,
Mert legdrágább szerelmem itt hagyott,
Búskomor éj nehezül szívemen.
Magányomban e szív alig piheg,
Habár a Nyár kezén a föld forog,
Halotti leplek vonják lelkemet;
Nem különböznek: komor s víg napok.
Habár a dús szél játszik, andalog
A fűszállal hullámzón, szüntelen,
E nappal felhevülni nem tudok,
Bár ragyog rózsás öröm reggelen.
És bájtalan a fecske röpte fenn,
A menny, az égi kék fakó, halott,
Ha szép, nem nekem, ami megterem,
Mert legdrágább szerelmem itt hagyott.
És karmazsin rózsák lobognak ott,
És százszorszép-permet a réteken,
Emitt pedig pipacspiros habok.
Búskomor éj nehezül szívemen.
Ez lett tehát szánandó helyzetem,
Ha messze mégy, világom, sorvadok;
Istenemre, mindvégig remélem,
Amit te mondasz, s amit mondhatok
Nem különböznek.
Forrás: Lélektől lélekig
Oh, csak mosolygok rád, ha jössz felém,
És buzgó, ömlő szavad szomjazom,
És ajkamon pirosló rúzs a fény,
És két kezem a legszebb homlokon.
S mikor ismét szerelmeidre térsz,
Nevetek, lásd, csodállak, mint lehet,
És visszanevetsz, ennyi az egész,
És szívem száz halálát nem leled.
Úgy gondolod, hogy jól áll a szerep,
Hogy friss vagyok, a reggel, fénylő hó,
Oh, számodra, mi kín bennem remeg,
Nem tudható.
Oh, nevetek, ha itt vagy, s hallgatom
A sok, az új, a szívtipró meséd,
Nőkről, velük hogyan, hol, mely uton –
Pikáns kis részek, suttogó beszéd.
És felhevülsz, és roppantul sietsz,
Hogy újra, újból tölts egy új sagát,
Oh, én legyek – csodálód, így szeretsz,
És nem látod meg éjem hűlt havát.
S ha kalandokra indulsz lelkesen,
Megcsókollak, vidám vagy és mohó,
S már messze vagy… Számodra szerelmem
Nem tudható.
Forrás: Lélektől lélekig
„Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
Forrás: Lélektől lélekig
„A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük. Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.”
Forrás: Lélektől lélekig
„El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt.”
Forrás: Lélektől lélekig
“Jobb csendben maradni, és hagyni, hogy azt gondolják buták vagyunk; mint megszólalni, és minden kétséget eloszlatni e felől.”
Forrás: Lélektől lélekig
“Klasszikus: olyan könyv, amit az emberek magasztalnak, de sosem olvasnak.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Tanulj meg csendben maradni.
A lehetőség néha igen halkan kopogtat.”
Forrás: Lélektől lélekig