A lélek dalosát ringattad öledben,
akinek mindig égett a talpa,
s minden álma láng volt.
Nappal is álmodott: borult
égre napfényt, szívekbe csillagot,
Mind-mind magába zárta,
örvénylő templomába, ahol
a harangok csendesen kondultak,
lélek mélyén zúgtak.
És ahogy nőttek, osztódtak a szavak,
úgy feszültek, repedtek a falak.
A réseken kisurrant, hunyorogva,
negyvenöt év féken tartott álma,
fényfürdőzni a nap színpadára.
Forrás: Lélektől lélekig
