Szelekkel vívnak a januári fák,
február, március les az ormokon:
zsellérkéményből nem göndörödik a füst,
papír vacog a lyukas ablakon.
Nehéz illattal üzennek a földek
a szirmait hullató tavaszestbe,
gallyak frissülnek és karók száradnak:
küszöbön mereng, kinek gond a földje.
Mint pucér, játszadozó gyerekek
pereg a milliónyi búzaszem.
Ki tudja sorsukat, ha zsákba rakják
s mint áru ringnak vonaton, vizen…
Ez már az ősz: miként az emberek,
leejtik boglyas fejüket a fák,
mint vénhedt, omló maltervakolat:
úgy porlik körülöttünk a világ.
Forrás: Lélektől lélekig
