Bár itt vagyok, testileg, szemetekbe
nézek és néha hangosan beszélek,
közben be messze bolyongok, be messze,
és hogy sír, ah, hogy sír bennem a lélek!
Van nekem hazám, szellemek hazája,
és sok-sok testvére van a szívemnek:
szebb ország, mint a jelen földi tája,
s lakói rokonoknál kedvesebbek.
Gond s munka közt s játékból menekűlve
odaszököm… Lúc suttog át a csöndön,
ledőlök az illatos, puha fűbe
s verebekkel s lepkével kergetőzöm:
nézem, hogy száll a fasorból fehéren,
a zöld rétről jön s az erdő felé tör,
vizek tükrében fürdik, s a vetésben,
s hajnalcsillagként tündöklik a bércről…
Fordította: Szabó Lőrinc
Forrás: Lélektől lélekig
