Poros szelekkel érkező
tíz-lábú kőbogár
ki könnyű voltál egymagad
most rám-súlyosodtál
szétnézek nincs tovább utam
csak kiabálhatok
bálványok dőlnek mi marad
felnézek te vagy ott
a tökély pillanata vagy
ez az forró a jég
leteszem újra a fejem
jöhet valami még
jöhet körülcsavar a por
bontják a csontjaim
nézik nézik az éhezők
hogy széjjeloszt a kín
néhány köröm egy hajcsomó
takarj amíg lehet
rád hallgatnak a bokrok is
a lárvák a legyek
téged a hiéna se les
ha elmenj ha maradj
mögéd feszül a sivatag
aki egyszeri vagy
1966
