Szeretnék híres lenni: a gesztenyéskofa
is megsírasson,
hogy a kedvesemből ne legyen soha
kedves asszony,
szeretném, ha el-eldünnyögnék
a sírom felett –
haj, ilyen fiatalon – ha tovább él!
ilyen ígéretet!…
Szeretnék utánam hagyni valamit –
félig kész romot,
tanúskodjék: halálommal együtt is
sok másnál nagyobb,
és szétdúlt fiókokat, fényképeket,
szerelmesverseket,
hogy belőlem lopjanak először
kezdő szerelmesek –
szeretnék úgy meghalni, hogy mutassam:
hát élni érdemes,
perc alatt is addig nőhet már az ember,
amit egy élet sem szerez.
Aki égtől örökölte, tengernek adja
nyugalmas, szép szemét,
attól a nyűgöző föld is megkérdezi
szerényen: kell-e még –
de szállni, szállni, szállni is,
szállni csak úgy lehet,
ha már a földön megfutottad
az első lépéseket –
mert elmenni is csak úgy érdemes,
ha mindent félbehagytál,
és vers eseng ujjadért, száj szájadért
a végső pillanatnál.
Forrás: Lélektől lélekig
