Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.
Forrás: Lélektől lélekig
Szerző: Mária Németh
-
Szepes Mária: Viszontlátás
-
Szécsi Margit: Ifjúság égő álmai
Én nem mondok le semmiről –
ezért szorultam mint gyerek. –
Álmok rablója vagyok én,
szikár, szilaj, – kezemben tőr.Egy csók lesz az én éltetőm,
egy cselt nem rejtő szűz mosoly.
Ifjúság égő álmai!
Én nem mondok le semmiről.Forrás: Lélektől lélekig
-
Faludy György: Szonett
Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.Forrás: Lélektől lélekig
-
Karinthy Frigyes: Nem fáj
(Altenberg)
Kedvelek valakit –
Most nincsen itt.
Nem bajSíromra ez jön, más semmi:
Szerettelek.
Hogy kit, nem tudja senki –
Nem fájForrás: Lélektől lélekig
-
Lesznai Anna: Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.Forrás: Lélektől lélekig
-
Weöres Sándor: Ciróka – játék
Szél játszik a patakkal,
én meg a te hajaddal.
Piros alkony lobban szőke
hajadba,
hajadba,
mintha felhőn ragyogna.Korhely néz az üvegbe,
én meg a te szemedbe.
Hogyha kérek és igérek,
nehogy szánj,
nehogy szánj,
maradj te csak piciny lány.Egér bújik alomba,
te meg az én karomba.
Vad manó hull, szarva szétáll,
kukucskál,
kukucskál,
rá se nézzél, aludjál.Zápor hull a peremre,
könnyed meg a kezemre.
Jól tudod hogy elborít majd
a vad láng,
a vad láng,
még ha nem is akarnánk.Forrás: Lélektől lélekig
-
Hatos Márta: Idézetek
„Szeretni annyi, mint örülni más örömének, akkor is, ha nem bennünk találja meg.”
Forrás: Lélektől lélekig
-
Wisława Szymborska: Buffo
Vége lesz a szerelmünknek,
majd eltelik száz, kétszáz
év, és együtt leszünk újból:két vidám komédiás,
a közönség két kegyeltje
eljátssza a szerepünket.Kis bohózat, néhány kuplé,
kevés tánc, sok nevetés,
találó társadalomrajz
s lelkes taps.Kacagtató leszel szörnyen:
a színpad féltékeny hőse,
fura nyakkendőddel.És én: szegény, buta lány,
fejem, szívem, koronám;
szívem, bútól hasadó,
s koronám, a lehulló.Találkozunk s elválunk majd,
és a nézők jól mulatnak:
köztünk hét hegy, hét folyó,
soha többé nem láthatlak.S mintha nem lenne elég
sok valódi szenvedésünk:
megtetézzük gyilkos szóval.Azután meghajolunk:
itt a vége, fuss el véle.
A nézők a kacagástól
könnyes szemmel hazatérnek.S aztán szépen tovább élnek,
hámba fogják a szerelmet,
kézből etetik a tigrist.Mi pedig – két ilyen-olyan,
a fejünkön csörgős sipka:
csak csörgését lessük folyton
áhítattal.Forrás: Lélektől lélekig
-
Heltai Jenő: Mikor ő nálam volt
Eljött hozzám drága nagysád?
Meghatotta önt dalom?
Oh, mi ritka már manapság
Ez a kedves bizalom!Csakugyan, hát mondja, nem fél,
Hogy utóbb még hírbe jön?
„Kérem, hisz egy gentlemannél…”
Köszönöm, oh köszönöm!Tudom, mit kiván a bon-ton,
Mit kiván az etikett,
Édesem, szavamra mondom,
Teljesen nyugodt lehet.Mint urának jó barátja
Tiszteletben tartom önt,
Ugye érti, megbocsátja
Ezt a rengeteg közönyt?Bár az ajkam azt hazudja,
Hogy közömbös énnekem,
Ugye érti, ugye tudja,
Hogy szeretem, szeretem!És hogy forr a vér eremben,
Nemde azt is sejti már?
De lovagnak ismer engem
S annak is tart, ugyebár?S most bocsánat, drága nagysád,
Hogy önt keblemre vonom,
Kérem, tegye le kalapját
S csókoljon meg, asszonyom!Forrás: Lélektől lélekig
