https://verskucko.com

Címke: Weöres Sándor

  • Weöres Sándor: Furulyaszó

    Mi fáj?
    Mi volt
    és elszökött,
    emléke leng
    a táj fölött.

    A vándor-út,
    a zsák,
    a bot,
    meg nem becsültem
    s elhagyott.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Weöres Sándor: Kereszt-árnykép

    A kereszt felső
    ága égre mutat,
    nagy örömhírt tudat:
    “itt van a te utad”

    a kereszt két karja a légbe szétszalad,
    rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
    “vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
    kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

    a keresztnek alsó
    ága földre mutat:
    “vesződj: itt áss kutat,
    lásd benne arcodat.”

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Weöres Sándor: Angelus Silesius

    Gonoszok uralkodnak rajtam
    de majd szabad leszek
    Istennek örvendezek
    mint a gyerekek

    Forrás: Kedvesch versek

  • Weöres Sándor: A versről

    Olvass verseket oly nyelveken is,
    amelyeket nem értesz.
    Ne sokat, mindig csak néhány sort,
    de többször egymásután.

    Jelentésükkel ne törődj,
    de lehetőleg ismerd az eredeti
    kiejtésmódjukat, hangzásukat.

    Így megismered a nyelvek zenéjét,
    s az alkotó-lelkek belső zenéjét.

    S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved
    szövegeit is olvasni tudod
    a tartalomtól függetlenül is;

    a vers belső, igazi szépségét,
    testtelen táncát
    csak így élheted át.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Weöres Sándor: Ha kérdik, ki vagy ezt mondd

    egynemű vagyok a széllel,
    folyó sodrával,
    esőcsepp hullásával,
    madár röptével,
    fapadlón járó facipős ember lába zajával.

    Levegő-e a szél?
    Víz-e a folyás és a csöppenés?
    A röpülés madár-e
    és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?

    Megszűnik a szél,
    a levegő nem szűnik meg,
    de szél nélkül halott.

    Elhullt a madár,
    a teste új mezbe öltözött,
    száz új alakba szétívódott –
    de a röpte nem maradt meg
    és el se veszett.

    Többet nem is tudok magamról
    és mire tudnék,
    már több leszek annál,
    hogysem tudhatnék bármit is.

    Még nem vagyok egész
    és mire az lehetnék,
    már több leszek annál,
    hogysem magamban lehessek egész.

    Még nem is élek,
    nem is fogok élni:
    életnél teljesebb
    leszek a holtom után.

    Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Ciróka – játék

    Szél játszik a patakkal,
    én meg a te hajaddal.
    Piros alkony lobban szőke
      hajadba,
      hajadba,
    mintha felhőn ragyogna.

    Korhely néz az üvegbe,
    én meg a te szemedbe.
    Hogyha kérek és igérek,
      nehogy szánj,
      nehogy szánj,
    maradj te csak piciny lány.

    Egér bújik alomba,
    te meg az én karomba.
    Vad manó hull, szarva szétáll,
      kukucskál,
      kukucskál,
    rá se nézzél, aludjál.

    Zápor hull a peremre,
    könnyed meg a kezemre.
    Jól tudod hogy elborít majd
      a vad láng,
      a vad láng,
    még ha nem is akarnánk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat!

    Magad szájába rakd az ételt,
    erőddel ajándékozz minket.
    Magadat gondozd-fürdesd,
    tisztaságoddal ajándékozz minket.

    Amíg magadat nem gyógyítod,
    ne gyógyítsd a társadalmat.
    Amíg magadat meg nem mented,
    ne mentsd meg az emberiséget.

    Ha önmagát javítaná
    száz ember, ezer, millió:
    a mohók hiába futkosnának,
    a zsarnokok zászlóért, fegyverért
    hiába kapkodnának,
    puszta levegőt markolnának:
    a társadalom meggyógyulna,
    az emberiség megmaradna.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor – Idézetek

    „Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap.”

    „Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.”

    „Ha bármit kidobsz, éppen akkor lesz rá szükséged, amikor már végképp nem tudod visszaszerezni.”

    „A szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között: hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte lévőre.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: A célról

    Mit bánom én, hogy érdemes,
    vagy céltalan a dolgom?
    patak vagyok: kérdjem-e, hogy
    habomat hova hordom?

    Harcolok: nem tudom, kiért
    és nem tudom ki ellen.
    Nem kell ismernem célomat,
    mert célom ismer engem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: A kutya

    Ismersz-e, mondd?
    A bundám barna volt,
    fehér sáv volt a homlokomon,
    mint a lámpás a pejlovakén
    és mint az égen a Hold.
    Mozgott a fülem,
    amikor rászállt a légy.
    Mozgott az orrom,
    amikor szaglásztam a légy után.
    Emlékszel?
    Te még síró-baba voltál.
    Én ott bóklásztam a bölcsőd körül…
    elkergettem a kotlóst,
    hogyha feléd közelített.
    Később
    a hátamon is lovagoltál.
    Egyszer le is estél.
    Engem raktak meg a rémületben.
    A kezedből ettem.
    Kicsi kezed volt, halványpiros
    és néha sáros, néha homokos.
    Egészben nyeltem le a falatot,
    nagy-nagy, falánk kutya voltam.
    Ismersz-e?
    Egyszer… világos este volt…
    telihold…
    vonítottam az égre, a Holdra.
    Árnyékom hosszan úszott utánam…
    mint mikor ló pusztult a háznál
    és elcipeltem a belet.
    Hallottam a hangodat akkor,
    elővágtattam a kazlak közül,
    táncoltam melletted, ugattam.
    Emlékszel?
    Aztán, éjjel
    a kertek közt csavarogtam.
    Doronggal hátba vágtak akkor.
    Elgörbült a gerincem,
    a bundám mocskos lett és fakó.
    Beteg kutya lettem.
    Agyonlövettek.
    Akkor, vacsoránál
    csak lassan járt a szájakhoz a villa.
    A kisasztalnál ültél te külön.
    Kip-kop…: s lábaiddal
    harangoztál nekem,
    kipi-kop.
    Emlékszel?

    Forrás: Lélektől lélekig