https://verskucko.com

Kategória: Életrajzi szilánkok

  • Babits Mihály

    (1883. november 26., Szekszárd – 1941. augusztus 4., Budapest)
    Foglalkozás: költő, író, műfordító, esszéista, tanár

    Anyja: Kelemen Auróra
    Múzsa: Tanner Ilona (Török Sophie, felesége)

    A Nyugat nemzedékének egyik legnagyobb szellemi vezetője, a gondolkodó költő mintaképe.
    Tanárként és szerkesztőként is a hitet, az erkölcsöt és az emberi méltóságot védelmezte.
    Verseiben az értelem és a hit folytat párbeszédet, nyelvezete fegyelmezett, mégis mélyen személyes.
    Súlyos betegsége idején született imái a magyar költészet legfájdalmasabb és legszebb fohászai közé tartoznak.

  • Radnóti Miklós

    (1909. május 5., Budapest – 1944. november, Abda)
    Foglalkozás: költő, műfordító

    Anyja: Grosz Ilona
    Múzsa: Gyarmati Fanni (felesége)

    A szépség utáni vágy és a háború szorongása különös békében találkozott benne. Versei a derű és a rettegés finom egyensúlyából születtek; a végén imádsággá tisztultak.
    A bori notesz darabjai a magyar líra legmegrendítőbb dokumentumai közé tartoznak. Életét a II. világháborúban, munkaszolgálatosként vesztette el.

  • Szabó Lőrinc

    (1900. március 31., Miskolc – 1957. október 3., Budapest)
    Foglalkozás: költő, műfordító

    Anyja: Nagy Erzsébet
    Múzsa: Korzáti Erzsébet

    Érzékeny, vívódó lélek, aki nem félt kimondani az emberi ellentmondásokat.
    Költészetében szerelem, hűség, bűntudat és önvizsgálat fonódik össze, mintha a józan és a szenvedélyes hang beszélgetne.
    A „Te meg a világ” az őszinte önboncolás egyik csúcsa a magyar lírában.

  • József Attila

    (1905. április 11., Budapest-Ferencváros – 1937. december 3., Balatonszárszó)
    Foglalkozás: költő

    Anyja: Pőcze Borbála
    Múzsái: Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit

    Szegény családból jött, gyermekkora nélkülözéssel és magánnyal telt.
    Költészetében a fájdalom és a gondolat kristálytisztán szólal meg; a szeretetvágy és az igazságkeresés végigkíséri.
    Élete tragikusan zárult – önkezével vetett véget életének –, versei mégis nemzedékek lelkiismeretei maradtak.

    Díj: posztumusz Kossuth-díj (1948).

  • Kosztolányi Dezső

    (1885. március 29., Szabadka – 1936. november 3., Budapest)

    Anyja: Brenner Eulália
    Múzsa: Harmos Ilona (felesége)

    A Nyugat nemzedékének egyik legsokoldalúbb alakja.
    Finom iróniával figyelte az élet apró mozzanatait, a mulandóság szépségét és fájdalmát.
    Kívülről könnyed úriember, belül mélyen gondolkodó, szorongó lélek.
    Versei és prózái egyszerre szólnak a derűről és a veszteségről – arról, hogy az élet rövid, de érdemes megszépíteni.

  • Tóth Árpád

    (1886. április 14., Arad – 1928. november 7., Budapest)

    Anyja: Horváth Erzsébet
    Múzsa: Lichtmann Anna (felesége)

    A modern magyar líra egyik leglíraibb alakja, finom lelkű, halk szavú költő, törékeny egészséggel.
    Verseiben az elmúlás fájdalmát és a magány szelíd bánatát fogalmazta meg – halk szóval, mégis mélyen hatva.
    Költészetében egyszerre rezdül meg szépség és szomorúság.

  • Ady Endre

    (1877. november 22., Érmindszent – 1919. január 27., Budapest)

    Anyja: Pásztor Mária
    Múzsái: Diósyné Brüll Adél (Léda), Boncza Berta (Csinszka)

    A modern magyar líra megújítója, a Nyugat első nemzedékének vezéralakja.
    Verseiben a szerelem, a hit, a magyarság és az emberi lét küzdelmei egymásba fonódnak.
    Életében egyszerre volt rajongott és elutasított, halála után pedig irodalmi ikonná vált.
    A Léda-versek szenvedélye és a Csinszka-kapcsolat emberibb tónusai együtt rajzolják ki költészetének ívét.
    Ma is ő az egyik legélőbb hang a 20. századi magyar költészetből.

    Díj: posztumusz Kossuth-díj (1949).