Azon az éjjel
az ágyúk össze-vissza vertek,
azon az éjjel
lángfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
dörgött a harc egész világon,
azon az éjjel
reád gondoltam, szép virágom,
azon az éjjel
lángolt Homonna és Verseg,
azon az éjjel
olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Mégis huncut az orosz,
Megvan benne minden rossz,
Mégis huncut az angol,
Gonosz úton csatangol,
Mégis huncut a talján,
Ott a nagy hegye alján,
Mégis huncut a francia,
Nincs benne garanica,
Mégis huncut a román,
Béka terem a nyomán.
Csinom Palkó, Csinom Jankó,
Csontos mündungszdeklim,
Szép, selymes gázbombám,
Dali Hubitz-ágyúm,
Nosza rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel,
Menjen haza kiki gyorsan
Szép Urlaubscheinjével.
Hej, Ocskay, Bercsényi,
Kurucok híres vezéri,
Pflanzer-Baltin!
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Talpra magyar, hí a haza,
Itt az idő, most vagy soha.
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés: válasszatok.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.
És most jön a vicc:
Hallgassatok ide, Panni, Jóska, Róza –
Fenti verset nem Petőfi Sándor írta,
Hanem Petőfi Géza.
Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei
Irígylem a szellőt, mely hajával játszik,
Irígylem a lombot, mely fölé hajol,
Irígylem kertjének színes kis virágit
S amit fehér keze érint valahol.
Irígylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhőt, mely után sóváran tekintett,
Irígylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irígylem – s megáldom mégis százszor mindet…
Forrás: Versek mindenkinek
