Kategória: Petőfi Sándor

  • Petőfi Sándor: Alkony

    Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
    Lankadtan bocsátja le fejét;
    Levelei, a halvány sugárok,
    Bús mosollyal hullnak róla szét.

    Néma, csendes a világ körűlem,
    Távol szól csak egy kis estharang,
    Távol s szépen, mintha égbül jönne
    Vagy egy édes álomból e hang.

    Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
    Ábrándos hang jólesik nekem.
    Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek,
    Tudja isten, hol jár az eszem.