Kategória: Babits Mihály

  • Babits Mihály: Tavaszi zápor

    Tavaszi zápor… bús barátom,
    fáradt vagy és szomoru, látom:
    tán sírhatnál – nevetek én!
    No bizony, ilyen nagy legény!

    Lásd másnak is volt baja szinte,
    más is volt már szomoru, mint te,
    és könnye, mint folyós parázs:
    nem kellett a vigasztalás.

    De víg szavak… tavaszi zápor…
    kiragadták a mélaságból
    s mint horgony, parthoz vert hajót,
    örömbe vonták kis kacsók.

    És hullt a, hullt a csók a bajszra,
    mely félreállt csáléra, hajszra,
    tavaszi zápor… hullt a csók:
    öleltek a bársony kacsók.

    1906. tavasz (?)

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Babits Mihály: A kitámasztott esernyő

    Váratlan zápor zengett át a tájon,
    mint szeretők között a hirtelen
    pörpatvar, mely csak arra jó hogy fájjon
    és még forróbb legyen a szerelem.

    Nagy árnyak ingnak s apró tüzek égnek
    a serdülő és könnyes pázsiton.
    Az ördög veri asszonyát, s az égnek
    egyik fele nevet a másikon.

    Tornác kövén egy kitámasztott női
    esernyő guggol, mint barna kutya.
    A kerti lombot látni szinte nőni.
    Megtört fű csúcsán lógáz a csiga.

    Tapadva himbál, lassan nyúl ki szarva
    s az érzékeny világba ágazik.
    Most megrázza magát egy fiatal fa
    s egyszerre szökőkúttá változik.

    Itt is egy, ott is… minden kicsi szélre
    megremeg és könnyekbe öltözik.
    Ideges az egész táj, mintha félne
    a gonosz nyártól amely érkezik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Babits Mihály: A Magyarok Istenéhez

    Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán
    mienk és senki másé? Szabad-e
    hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e
    az, aki vagy, ha csupán a mienk vagy?

    S mégis: lehetsz-e aki vagy, ha nem tudsz
    csupán-mienk is lenni? Lehet-e
    világod végtelen, ha nem vagyunk
    mi is középen, és sorsunk a Tengely?

    Mi vár reánk? És jön-e még igazság?
    Vagy mi leszünk a keresztrefeszített
    a nemzetek közt? Akkor is középen
    áll a Kereszt, s ki szenved: Messiás.

    És ez van talán hátra még. Az embert,
    az aprót, megváltottad már. A népek
    váltsága jő most. S bizonnyal mienk vagy,
    Isten, amíg mi hordjuk a keresztet.

    Mert nem lehetsz a mérges kis Wotanok
    öccse te, egy a sok közül, pogány
    csillag, hanem ki eljött, csillagoltó
    nap, s kinél kisebb nékünk nem elég:

    magyarok és mindenek Istene.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Babits Mihály: Ligeti részlet

    Csavargók csavarogva ketten
    a fákat nézik a ligetben.

    S búsan az egyik mondja: „Pajtás,
    az én életem sárga hajtás.”

    S a másik szól: „Hordtam a zsákot,
    és minden zsák nyakamra hágott.”

    Csavargók csavarogva ketten
    hintókat látnak a ligetben.

    S búsan az egyik mondja: „Pajtás,
    az én életem lassu hajtás.”

    S a másik szól: „Hordtam a zsákot,
    ki könnyü volt, előmbe vágott.”

    Csavargók csavarogva ketten
    lányokat lesnek a ligetben.

    S búsan az egyik mondja: „Pajtás,
    az én életem rossz ohajtás.”

    S a másik szól: „Hordtam a zsákot,
    mért is szeretem e világot?”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Babits Mihály: Vágyak és soha

    Gyermek kívánnék lenni, tiszta gyermek,
    kit nem zavarnak semmi bús szerelmek,
    s amilyen talán nem valék soha.

    A nő szeme, élettel égve telten,
    rejtett mocsokkal undorítja lelkem:
    az élet tiszta nem lehet soha.

    Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,
    az élet mélyén ég a vágyak piszka,
    s a semmit nem kívánhatom soha.

    Ó, ezek az emésztő pincelángok,
    hogy mint a mécses, lángban egyre rángok,
    s tán ellobbanni nem tudok soha.

    Hogy vágyamat születve már utálom,
    s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
    vágyam halálát nem hiszem soha.

    Immár a végtelen vágyára vágyom,
    s bár végtelen sok, véges mind a vágyam,
    s végesből nem lesz végtelen soha.

    Gyermek kívánnék lenni, tiszta gyermek,
    kit nem zavarnak semmi bús szerelmek,
    s amilyen talán nem valék soha.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Babits Mihály: Három angyal

    Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
    Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
    Harmadik úgy hullt a földre egyenesen,
    mint egy könny szemből, a szívbe, nedvesen és nehezen.

    Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
    ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
    hogy ne tudjon elrepülni? és az utolsót hova
    rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?

    Óh jaj, késő! már az első hószín angyal csupa folt!
    és a másik messze szállott, aki olyan könnyű volt!
    Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
    mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

    Forrás: Lélektől lélekig

    angyal, veszteség, gyász

  • Babits Mihály: Nevessetek!

    Ti szép leányok, két leányok,
    kik úgy nevettetek velem,
    terhet hajómból mind kihányok:
    lám, könnyű lettem hirtelen,
    lám, gyermek lettem újra, lányok.

    Nevessetek, nevessetek,
    minden komoly képet lehányok,
    cigánykerekeket vetek.

    Ti szép leányok, két leányok,
    nevessetek.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Babits Mihály: Arany Jánoshoz

    Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
    ládd, léha gáncsok lantom elborítják
    s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
    édes apjához panaszkodni tér meg:

    úgy hozzád én. E nemzedék szemének
    gyenge e láng, bár új olajak szitják:
    cintányérral mulatnak már a szittyák
    s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.

    S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
    nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
    és jönnek az új lantosok sereggel,

    sebes szavakkal és hangos sebekkel:
    egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
    magát mutatni hősi gladiátor.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Babits Mihály: Sírvers

    Itt nyugszom. Végre megnyugodtam
    a hosszú szenvedés után.
    Keserű lelkemet kiadtam
    s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
    Keserű lelkemet kiadtam
    mint fájó gennyet a beteg:
    magamtól is védve maradtam:
    akarva sem szenvedhetek.

    Nincs jobb világ a másvilágnál
    a másvilágon nincs világ
    s nincs jobb világ a nincs-világnál,
    mert féreg nélkül nincs virág.
    Nincs jobb világ a nincs-világnál,
    hol féreg van csak, nincs virág,
    hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,
    hol féreg nem fáj, hogyha rág.

    Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
    Elszállt az álom és a láz.
    Ma föld fölöttem, föld alattam
    és nem emel, és nem aláz.
    Ma föld fölöttem, föld alattam,
    koporsó kerít, néma ház.
    Keserű lelkemet kiadtam
    és nem bosszant a léha gyász.

    Nincs jobb világ a másvilágnál,
    mely halkan létlen létre ont,
    mert jobb, ha nem látsz, mintha látnál,
    s hol semmi érzés, semmi gond.
    Mert jobb, ha nem látsz, mintha látnál,
    és jobb a száraz, puszta csont
    ez ideges, húsos világnál,
    mely oly keserves és bolond.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Babits Mihály: Ha nem vagy ellenállás…

    Úgy élj, hogy a lelked is test legyen
    melyen színeket ver vissza a nap.
    Foglalj magadnak tért a levegőből,
    határozott helyet az ég alatt.

    Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.
    Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
    őrizzed árnyékodban szent, komoly
    s nyugodt dolgok biztos lélekzetét.

    Úgy élj, hogy a lelked is test legyen!
    Fordíts hátat a politikus vének
    karának, s szögezz mellet a bolond
    fiatalok gyanakvó seregének.

    Vesd meg a lábad, az idő gonosz
    s egy bal léptedre les már a vadon.
    Ne táncolj minden ősz füttyére, mintha
    virág volnál a saját sírodon.

    Ha meghalsz, a lelkedből is virág nő
    s ing-leng a hitvány jövendők szelében.
    De makacs csontod a virág alatt
    üljön súlyosan és keményen.

    Forrás: Lélektől lélekig