Itt nyugszom. Végre megnyugodtam
a hosszú szenvedés után.
Keserű lelkemet kiadtam
s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
Keserű lelkemet kiadtam
mint fájó gennyet a beteg:
magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.
Nincs jobb világ a másvilágnál
a másvilágon nincs világ
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hol féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,
hol féreg nem fáj, hogyha rág.
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam
és nem emel, és nem aláz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
koporsó kerít, néma ház.
Keserű lelkemet kiadtam
és nem bosszant a léha gyász.
Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre ont,
mert jobb, ha nem látsz, mintha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond.
Mert jobb, ha nem látsz, mintha látnál,
és jobb a száraz, puszta csont
ez ideges, húsos világnál,
mely oly keserves és bolond.
Forrás: Szeretem a verseket
