https://verskucko.com

Kategória: Egyed Emese

  • Egyed Emese: Memoriale

    mert nem kérdezted, hogy vagyok,
    hogy megy sorom az erdőn innen,
    merre fordulnak álmaim,
    van-e béke, ami segítsen,
    ötlet, játék, ami feloldjon
    vas vizek kútjai között;

    nem firtattad, mi nő a kertben,
    mi fogy a polcon, mi a szívben:
    kisarjadt bennem a harag,
    hogy méltatlanul vártalak,
    hogy elsiettem a jövendőt,
    mint horgonyvetést a hajó,
    hogy lombját vesztett percet erdőt
    faggathatnék, de mire jó,
    de mire, de kire, hová –

    nem kérdezlek, te sem kérdeztél.
    Elindultál karom közül,
    és lám a szóvivő szél megtér,
    a bú hegye egeret szül,
    a bú forrása szökni próbál –

    visszanéztél a fordulónál,
    mire gondoltál, mire nem?

    (Csönd gyűl felmagzó füveken,
    kérdések kalászai érnek,
    küldöm a holdat, ha eléred,
    ha megérted… Vitorla vásik
    jó kikötők jó fároszáig.)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Egyed Emese: Közben

    Egy sivatagra gondolok: ott laksz a szélén.
    Egy rövid lábú lóra, szűk nyereggel,
    lobog a szél sörénye, köd patája
    dobogtat botló ritmust vad világba,
    vak hajnalba, homályos délbe.

    A levesed kopár asztalra téve.

    Egy sivatagban várakozni, futni.
    Szikes puszták gyöpébe kapaszkodni.
    Tudja a kánya, sejti nyúl, evetke:
    a paripa zabláját levetette,
    patkója nem volt, patkószegeit
    még messzi patakok rejtegetik,
    még verni sem kezdték zsémbes kovácsok.

    Májusi hó kerget vissza a házba,
    homokbuckák közt fagy szekere, lángja,
    hol hallgatsz?
    Hazudik a sejtelem,
    vagy jós szorongás bánik el velem,

    mert sokszor látlak, homokfüggöny rejt el,
    míg várlak szárnyaszegett szerelemmel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Egyed Emese: Üzenet

    Ezen a nyári reggelen a nap még nem fogyatkozik.
    A zöld lombokhoz elmegyünk. Nézzük az erdei mozit.
    Ezen a nyári reggelen mégsem kelünk fel hamarább.
    Álmokat sem dédelgetünk. Csak alszunk súlyosan tovább.
    Ezen a nyári reggelen a szorongás elköltözött
    a szívünkből és elveszett ködbe vesző lápok között.

    Adj békességet, Istenem, segíts újulnom reggeleddel,
    kibontakoznom bojtorjános magamból; szívem nem veszett el,
    sem hozzád szálló halk szavam. De mindennek árnyéka van,
    a derűnek, a pillantásnak, a nyári reggel varázsának,
    a játékos versnek, a csöndnek. A csöndben ismeretlenül
    kimondhatatlan sejtéseink nőnek.

    Ezen a nyári reggelen harmatot gyűjt a képzelet.
    Ösvényt választ nagy hirtelen. Az ösvény fény felé vezet.
    Fény felé, megnyugvás felé. (Mert rosszkedvem nem az Övé,
    sem aggodalmam, szemem árka. Pedig ha ránéz a világra,
    engem is lát így; rosszkedvestől, fonnyadó testestől-lelkestől,
    és mert övé, amit teremtett: titkon frissíti fel a kertet.)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Egyed Emese: Közjáték

    Egyedül hozzád szólnom nem szabad.
    Fűre hajtották a bárányokat.
    A hófoltok Szinyei Merse
    Pál játéka: dombok és felhők verse.
    Félvágás szekér szomorú lovával.
    Vetési varjak dolgoznak a földön.
    Félbemaradtak házfedelek, kertek.
    Vakondtúrás és mart sárga virága;
    nyíltszíni fejtés, ködbeborulás.

    Hadd soroljak fel élő képeket,
    hadd fűzzek láncot, kalapáljak gyűrűt:
    ékességek születnek vas szavakból;
    későre jár, zátonyrakó idő.

    Nem látható, de erdők lombja nő,
    vizesárkok mélyébe moha fészkel,
    és sem ének, sem álom nem fakad
    vers gyökerén: valami közbejött.

    Egyedül hozzád szólnom nem szabad.

    Forrás: Lélektől lélekig