minden gondolatom
Te vagy vágyaim
csak téged keresnek
ölelni akarlak
bőrömön érezni leheletedet
kezed érintését testemen
boldogság-könnyeid
ízét a számban
húsodig csontodig
lelkedig eggyé válni veled
szívemen akarom
érezni szívverésedet
őrület
már ez így
ilyen messze tőled
nem tehetek mást
egyedül fekszem
melléd álmodom magam
s Énem benned
kiteljesedik
Forrás: Lélektől lélekig
Puszta szavakkal
ne ígérj nekem semmit.
Tetted az igaz.
Forrás: Farkas István versei / válogatás
Egyetlen egyszer
halhattam csak meg érted.
Élned neked kell.
Forrás: Lélektől lélekig
Sodródó kavics
vagyok én a rohanó
Élet-folyóban.
Bár az alakom
még csiszolódik, szépül:
eltűnök végül…
Forrás: Lélektől lélekig
Fehér selyem szirmú orchideában
két fekete bársony szárnyú pillangó
járja szép, szerelmes táncát,
össze-összekapaszkodva, ölelkezve.
Kereső simogatások, vágyódó tekintetek
vonzzák őket egyre jobban, mindig
közelebb, szorosan ölelve egymást,
míg a bársony szárnyak összeérnek.
A szerelem heve melegíti testük,
vágyuk már szinte kínzó fájdalomig
fokozódva fonja össze őket, szárnyaik
bársony sötét éjt borítanak köréjük.
S mikor izzó csillag-robbanásban egyesül
vágyuk, s szinte eggyé válik bársonyuk,
a fehér selyem orchidea szirmai
gyengéden szerelmük fölé csukódnak.
Forrás: Lélektől lélekig
Ím, üres a cirkusz.
Pillanatnyi pihenés
a porond poros
szélén…
A semmibe bámulva
támasztod kezeiddel
állad, látod
magad…
Játszottál, nevettek
rajtad, neked
tetszett a viharzó
taps…
Sok évvel ezelőtt volt
ez így.
Azóta mindennap
ugyanúgy kilépsz.
A porondra, az emberek
elé, a tapsviharba…!
Az öltözőben fáradtan
nézed tükörképed.
Gürcölés kis pénzedért,
mert a tapsért
nem kapsz a boltban
kenyeret,
lakókocsid bérletét
éppen hogy kifizeted,
s már nem is nyomja
pénz súlya zsebed.
Vágyakozón nézed a
szép ruhát, autót,
s még mi mindent
megálmodtál?!
Közben az élet lassan
elfogy, s ma is,
könnyeket nevet
a szomorú bohóc.
Forrás: Lélektől lélekig
Voltak álmaim,
de nem emlékszem rájuk.
Már felébredtem.
Forrás: Lélektől lélekig
jól van Uram értelek
rúgj még rajtam
néhányat
megérdemlem
vessződdel oktass
hajts a mindennapok
átkozott mókuskerekében
míg bele nem pusztulok
és ha majd a porba zuhanok
bűneim súlyos
fekete köveiből
építs por-testem
fölé sírt
de tudnod kell
sosem akartam több lenni
csak egy Ember
vedd magadhoz lelkemet
Forrás: Lélektől lélekig
Nézz két szemembe,
lásd meg bennük önmagad,
és lelkeinket.
Forrás: Lélektől lélekig
Hazug mosolyok
szemből és hátad mögött
beléd szúrt kések.
Forrás: Lélektől lélekig
