https://verskucko.com

Kategória: Gyurkovics Tibor

  • Gyurkovics Tibor: Száj

    Már nem tudom, hogy miért szeretlek,
    de azt azért tudom: nagyon.
    Most hát reád rakom a terhet,
    szempilláidra a szerelmet,
    a mellkasodra, a szívedre
    a vállaidra. S úgy hagyom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Világ csudája

    Azt hittem, hogy világ csudája vagy,
    őrjöngés, álom, nyíló végtelen,
    ma azt tudom, hogyha nem vagy velem
    nem vagyok, nem játszom, nem létezem,
    felhők fehérje a szemembe fagy…
    Azt hittem, hogy a világ csudája vagy,
    de annál sokkal fontosabb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – Ha szeretlek…

    Ha szeretlek nagyon szeretlek
    ha kicsit akkor is nagyon
    otthagytam az életemet
    s a szívemet az asztalon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – Minden levél

    Minden levél és minden alkonyat
    neked babuskál, neked tartogat.

    A föllobogó fényes nyári tűz
    forróságával az ajkadba űz.

    Szádba, szívedbe, fogaid közé:
    örömmé égjek, váljak derűvé.

    Neked emel az ég fölé a táj:
    örömmé érik bennem a határ,

    hogy fölragyogjak neked mint a nap
    neked tartogat minden alkonyat,

    neked babuskál mindegyik levél,
    amely szerelmes ujjaidhoz ér,

    ha végül végig egy leszek veled:
    szerelem-nyár, szerelem-őrület

    láng legyen testünk és láng a ruhánk,
    ahogy maga az Isten szabta ránk…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – Medál

    Úgy szeretem az arcod,
    mint régi-régi lánc
    törődött ékszerét, mit
    magadnak úgy kívánsz,

    hogy csüngjön őrületben
    melldombod közepén
    s kit senki sem szerethet
    többé ahogyan én,

    úgy szeretem a hangod,
    mint összetört tükröt,
    mely rebbenő harangok
    csöndjével elbűvölt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor – A hóban jön apám

    Anya minden este mesél,
    hogy mikor érkezik a tél,
    hófalakban, hótornyokban,
    ott jön apám benn a hóban.

    ha ideér, hát ideér,
    idén nagyon kemény a tél,
    vagy átlábol, vagy átrobban,
    vagy ott marad benn a hóban.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu

  • Gyurkovics Tibor: Rózsa

    Sose nyílik ki a rózsa,
    sose nyílik ki a nyár,
    én a szerelem adósa
    vagyok három éve már.

    Mondtam is a cinegének,
    hogy szálljon el haza már,
    sose szólal meg az ének,
    sose nyílik ki a nyár.

    De a cinege csak engem
    figyel hosszan, feketén,
    míg halálos szerelemben
    az övé nem leszek én.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Gyurkovics Tibor: Fényből árnyékból

    Fényből-árnyékból álló test vagy,
    halálos repülő,
    indokolatlan benned, ami ember,
    indokolatlan, ami nő.

    Örökös tűzkarokba fonnak az égig érő kínjaid,
    de a földön, az agyonégett földön
    örökké emel valakid.

    Röpülj vagy sírj, a könnyeidnek
    arcomra hullik harmata,
    röpülj, röpülj, én tartalak,
    mintha az Isten tartana.

    Forrás: Index.hu / Kedvesch versek

  • Gyurkovics Tibor: Egy dáliának

    Én már csak abból élek ha adok
    neked szívet virágot kacatot
    csókot csapongást örömet
    nem tudom mit csináljak nélküled?

    Nem tudja mit csináljon kezem,
    csak ha rád várok akkor létezem,
    csak akkor lélegzem, ha csókolok
    a csókjaidból levegőt szívok.

    Őrjöng a tér és szétrobban a perc:
    mit csinálsz? hol vagy? szeretsz? hogy szeretsz?
    csalánként perzsel a torok,
    megfulladok s te nem tudod.

    Csak attól élek ha rád gondolok
    szívemben látom lengő alakod
    benned veled általad szeretem
    halálomat – s maradék életem.

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek

  • Zelk Zoltán: Akit az isten nem szeret

    Akit az isten nem szeret,
    nagyon megbünteti,
    a szívébe a szeretet
    bokrát elülteti.

    Nem fonnyadnak el soha e
    bokron a levelek,
    dús televénybe bújtak el
    a szomjú gyökerek.

    Tüdőd érte zihál, dagad,
    szolgál lélegzeted,
    hozzá futnak, miként patak,
    véreddel az erek.

    Ágra új ágak hajtanak,
    levélre új levél,
    zúgásuk belepi agyad,
    nincs nappal, nincsen éj,

    nincs éjjeled, nincs nappalod,
    nincsen egy perced is,
    örök zúgásuk hallgatod:
    „Segíts! Segíts! Segíts!”

    „Anyád!” „Szeretőd!” „Gyermeked!”
    zúg, zúg csak szüntelen,
    vijjogva osztják életed
    aggódás, szerelem.

    Álmában sikolt kedvesed,
    riadva rémeken?
    neked fúl el lélegzeted,
    lidérc ül melleden.

    Láz marja, kiveri hideg?
    a te fogad vacog.
    Szívük verését önszíved
    verésén hallgatod.

    Míg élsz, nem múlik sohasem
    rólad a büntetés,
    nem érint meg a kegyelem,
    amíg, mint puha kéz
    oldó magányod, fekhelyed
    a halál megveti:
    akit az isten nem szeret,
    nagyon megbünteti.

    Forrás: DIA – PIM