https://verskucko.com

Kategória: Gyurkovics Tibor

  • Gyurkovics Tibor: Szégyellős karácsony

    Karácsony délután
    jön hozzánk az apánk,
    leül és elmeséli hosszan,
    hogy ne higgyünk az angyalokban.

    Forrás:

  • Gyurkovics Tibor: Ellen

    Ha senkim se lesz s ki leszek fosztva
    anyátlanul s földarabolva
    s egy targoncáról lefele
    lóg a fejem a semmibe

    Akkor se te

    Ha minden ágyam elveszett és
    megbomlik bennem a teremtés
    s kiáradnak csúfosan e
    test tagjai a semmibe

    Akkor se te

    Ha megrogyok mint sárga gyertya
    saját árnyékom eltakarva
    magamba égve befele
    a legutolsó semmibe

    Akkor se te

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Gyurkovics Tibor: Arc

    Bejön egy arc és nem megy többet el.
    Egészen behajol a képbe.
    Tapogatózó ujjunk alatt ver
    a homlok érverése.
    Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
    Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
    De tarkójára tűz a nap
    és értjük őt már egyre fényesebben.
    Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
    Szabálytalan az orra, szája,
    de közelebb jön s pontosan
    kirajzolódik mindegyik vonása.
    Mert hátulról kap megvilágítást,
    hogy fölragyognak könnyű ujjai.
    Bejön, leül, levetkezik.
    És nem tudjuk már elbocsátani.

    Forrás: Kedvesch versek

  • Gyurkovics Tibor: Örökké

    Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
    a fák végén a lomb vagy a diólevél,
    miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
    ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

    Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
    kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
    a lebegő ködök a levegőbe fúrva
    egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

    A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
    a billenő hegyen a tér sziklája áll,
    mint mértani idom, amelybe zárva él egy
    madár és énekel tízezer éve már.

    Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
    a szivemet, szegezz a fák közé oda,
    ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
    s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Isten választottja

    Akit az Isten rendel
    azt soha ne engedd el
    fogd a kezét, a lábát
    a fenekét, a bokáját –
    abba mindig kapaszkodj
    ha lerúg is, ragaszkodj
    nézd a fogán a fények futását
    szemöldökének varázsát
    este hatkor
    hogy milyen nagy ilyenkor
    lesd a körmei ívét
    hogy kikaparják ismét a szemed
    hogy ne lássad az elárultatásod.
    Föltündöklő nyakát nézd, ahogy sohase másét
    becsapva és szelíden, ahogy rendeli Isten.

    Mindent megér a szobája, a melege, a mohája
    a dunyhája, az ágya, az összerándulása
    a bőre reszketése, a beleegyezése
    a bögye, a bibéje, a pihéje becézve.
    Mindent megér, ha Isten elrendeli
    egyetlen és szűzi szerelemnek
    akit csak Neked enged… azt soha el ne engedd
    legyen kicsike, mulya, vagy leány elárulva
    akit az Isten enged, az legyen a szerelmed…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Mi lesz velünk?

    Mi lesz velünk ha nem leszünk
    ha mind a ketten eltűnünk
    a sűrű ködben egy letűnt
    világban mint a sebesült
    mi lesz velünk?

    Akkor majd kiket szeretünk
    ha nem leszel és nem leszünk
    ha a ködök közt lebegünk
    mint akinek az esze tűnt
    mi lesz velünk?

    Én nélküled te nélkülem
    fölszállunk majd egyenesen
    a kék szelekbe szertelen
    és túlvilági szerelem
    mi lesz velem?

    Mi ketten már egyek vagyunk
    és soha el nem szakadunk
    te nélkülem én nélküled
    többé már soha nem leszek
    ugye szeretsz?

    Csak örökké ezt kérdezem
    mint szél a faleveleken
    csak pörgök fújok reszketek
    velem leszel de nélküled
    én hol leszek?

    Az űrbe dobva mint a kő
    a végtelenbe térülő
    időben hol lesz az a nő
    aki te vagy és én meg ő
    és én meg ő?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Anyám–apám szerelme

    Anyámnak szép írása volt,
    akár a menüett,
    úgy kanyarította alá
    a kecses betűket,
    keringtek és lebegtek és
    perdültek, mint a tánc,
    apámra kacskaringatón
    fonódott így a lánc.

    Anyám azt mondta: nem jöhet,
    mert fél, nem szereti,
    apám azt írta: mindenét
    fölajánlja neki.
    Anyám azt írta: nem lehet,
    apám azt, hogy muszáj,
    és röpködtek a levelek
    és suttogott a száj.

    Anyám mindíg ellenkezett,
    azt írta, hogy: ne, ne!
    apám a levelek között
    csak fuldokolt: te, te!
    Forogtak, lengtek a betűk,
    kulcsoltak, mint a lánc,
    és így lett egyre szabadabb
    és szédítőbb a tánc…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Feleselő

    Tudod, hogy mi a szerelem?
    – hogy vele igen – vele nem.
    Hogy mi a tűzbocsátkozás?
    – csak ő legyen és senki más.

    Az utcán meg sem ismerem,
    – még szemhéját is szeretem!
    Minden mozdulata hamis!
    Mosolya, csókja – akkor is!

    Torkomig ér gyűlöletem:
    senkivel se – vele igen!
    És kerülöm és megvetem
    és átkozom – és szeretem!

    Őrült vagyok és lángolok
    karjában – mint a csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyurkovics Tibor: Áldás

    Megadatott még úgy szeretnem,
    ahogy még sosem szerettem,
    hogy kitárom az ablakot,
    és látom, hogy a nap ragyog.

    Hogy bedől a fény a szobámba,
    a szemembe, szívembe, számba,
    és én magam is ragyogok.
    Megadatott.

    Szikrázik, száguld rejtekem,
    lopódzik be a naplemente,
    mielőtt lebukik a nap,
    arany sisakban lássalak.

    Téged, akit még úgy szeretnem
    megadatott, ahogy nem szerettem
    senkit se, talán csak Istent,
    ki benned végül is fölismert:

    hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
    s övé vagyok. Megadatott.
    S megengedte, ha már alig lát,
    hogy megoldjam a saruszíját.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Száj

    Már nem tudom, hogy miért szeretlek,
    de azt azért tudom: nagyon.
    Most hát reád rakom a terhet,
    szempilláidra a szerelmet,
    a mellkasodra, a szívedre
    a vállaidra. S úgy hagyom.

    Forrás: Lélektől lélekig