Valaki sír az ablakon,
lefolyik a könnye,
ahogy kívülről hallgatom,
nem is tudom, hogy könny-e?
Vagy ez maga a lét vize,
magából az időből
folyik elő s azt jelzi, hogy
nem kezdhetem elölről.
Valaki sír az ablakon,
lefolyik a könnye,
ahogy kívülről hallgatom,
nem is tudom, hogy könny-e?
Vagy ez maga a lét vize,
magából az időből
folyik elő s azt jelzi, hogy
nem kezdhetem elölről.
Tavasz, tavasz, te bőven áradó,
szél-patakokkal megduzzadt folyó,
öntsd ki a földre zúgó vizeid,
amíg a világ veled megtelik.
Én is így jöttem, illat, rohanó,
csatona, napfény, égből zuhanó,
hogy betöltsem Mózes, Illés felett
a törvényeket és a földeket.
Forrás: —