https://verskucko.com

Kategória: Károlyi Amy

  • Károlyi Amy – Gyengédség

    Szerettelek mint egy madarat,
    ki véletlenül vállamra szállt.
    Embernél jobban szerettelek,
    szerettelek, mint Te a cicát.

    Mint kisgyerek szereti a kockacukrot,
    mit a skatulya alján talált,
    szívem szívedre rátalált.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Az érdemes

    Évmilliókat átbolyongva
    ezért, ezért kellett születnem,
    egy cseppnyi esőkoppanásért
    mitől a fűszál meg se rezzen,

    ezért, ezért volt érdemes,
    a többi mind csak ráadás,
    túlméretezett képkeret
    előkészület, megszokás,

    a többi előszó és magyarázat,
    csillag alatti jegyzetek,
    de a középen az a szó
    átüt koporsó fedelet.

    Az a szó, mi is lehetett,
    vagy szín volt, hangba forduló,
    csak tudnám. Vagyis jól tudom,
    az érdemes volt az a szó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy – Ölelés

    Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
    ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
    Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
    s dobognak benne mind a csillagok.

    Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
    ez asszonyosan diadalmas, teljes,
    mint kiszabadult, röppenő madár?

    Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
    miből e nem várt fűzfagally hasadt, –
    mi rugalmas és most született ifjú,
    mint szökőkúton hajnalban a csepp?

    Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
    mely magányomból hozzád vezet?
    Egyik pillére az én tenyerem,
    másik pillére a te kezed.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Károlyi Amy – Fiatal lány tavasszal

    Megláttam magam a szemedben,
    s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
    És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
    sokáig elidőztem a szemedben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy – Így

    Halkan mondjad, – hangosan hallik, –
    vissza ne verjék messzi falak.
    Leírni talán nem is szabad.

    Orcádra fessed rózsaszínnel,
    bújtasd mosolyos csigaházba,
    didergésbe és könnyű lázba.

    Rejtsd pillád alá, meg ne lássák,
    akadó lélegzetbe vessed.
    Hogyha szereted, így szeressed.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Oda kell adni, ami van

    Mindennek ára van,
    vagy ára lesz.
    Oda kell adni,
    ami van,
    hogy megkaphassuk,
    ami lesz.

    Oda kell adni asztalunk,
    oda kell adni ceruzánk,
    és tudni, hogy asztaltalan
    s ceruzátlan lét vár reánk.

    Odaadni a takarónk,
    és langyosra fűtött szobánk,
    és tudni, hogy takaratlan
    és párnátlan lét vár reánk.

    Az is lehet, hogy az a mínusz,
    a földöntúli, pluszt megér,
    és minden láznál égetőbb
    a csillagok termelte dér.

    Papírkosárba vethetők
    a szerzett tapasztalatok,
    és átképzőssé változom,
    ha itt hagyom, mi itt vagyok.

    Mi vagyok itt egyáltalán?
    és megérem-e a papírt,
    amire egykor jobb kezem
    még zsinórírás nélkül írt,

    csak jobbra dőlve egyszerűn,
    mint a szélfútta fák,
    ahogy diktált a tél, az ősz
    vagy amit a május fújdogált,

    lehet, hogy máris ott vagyok,
    a határtalanban kerengő,
    hol színtelenbe torkollik a szín,
    és milliárd év egy esztendő.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy – Elyziumban jártam

    Ma éjjel újra Elyziumban jártam,
    fiatal voltam, övig meztelen
    ültem a parton, nekidöntve hátam
    a mellednek fecske-könnyeden.
    Csak madár érhet így madárhoz,
    míg nincs közük a kényes almafához,
    min tudásuk terem,
    csak röppennek a kékben, szárnyas lelkek,
    és minden szárnycsapásuk végtelen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Fiatal lány tavasszal

    Megláttam magam a szemedben,
    s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
    És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
    sokáig elidőztem a szemedben.

    Forrás: Index.hu / Kedvesch versek

  • Károlyi Amy: Szó

    Vannak csendek,
    mikor a percet
    átüti a szó.
    Nyiss ki ajtót és ablakot
    Isten a látogató.

    Hagyd minden dolgod,
    a szóra figyelj,
    oly ritkán hallható.

    Átömlik rajtad, mint egy ölelés,
    mikor Isten meglátogat,
    Te vagy a hang,
    a szó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Szívverések

    Mint bokor mögött szégyenlős leány,
    ágak mögött vetkezik a hold,
    elfedik lombjukkal a fák.
    De átragyog, mint szempillán a szem,
    lombok mögül egy szikra holdvilág.

    Aztán, mint hattyú kék tavon,
    tovább úszik, – és ó igézet!
    vizek borzongnak,
    füvek sírnak
    e tündér láttán,
    s a vetések megszőkülnek a fényitől,
    s megdobbannak, mint szívverések.

    Forrás: Magyar Kurír