https://verskucko.com

Kategória: Kassák Lajos

  • Kassák Lajos: Mindenkihez

    Ne kövezzetek meg jó emberek
    ha egyszer rámtaláltok
    nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
    Nem az vagyok én
    akinek ti láttok engem.
    Árnyék és fény
    izzó nyár és fagyos tél
    egyformán eltakar előletek.

    És íme bevallom
    önmagam takarom el önmagam
    nem miattam hanem magamért
    mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
    Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
    a házban ahol együtt él a családdal
    vagy az utcákon tereken
    ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
    azt hiszi senki se látja
    és játsza együgyu játékait
    önmagával önmagának.

    Így élek és is mintegy kiszakadtan a világból
    s mégis mindenütt jelenvalón.
    Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
    szenvedve mindenkiért
    és harcban mindenkiért
    de sosem mutogatva magam a fórumokon.

    Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
    És nem szégyenkezem miatta.
    Tudom jól tiszták a kezeim
    nyelvem nem árulja el barátaimat
    nem felejtem el halottaimat
    s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
    ám legyen
    csak arra kérlek benneteket
    jó emberek
    ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
    nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Szerelem, szerelem

    Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.
    Ülj hát le, galambom, úgy, mint otthon,
    még otthonosabban, mert apa nélküli és anya nélküli ez a ház,
    és ez a ház, melyről hosszú álmaidban álmodni szoktál.
    Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt,
    és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.
    Egész nap dolgoztam, és lásd, most a tiéd vagyok.
    Szelíden kérdezem: jószívvel ülsz le mellém az asztalhoz?
    Nagyon szelíden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt
    blúzodat,
    bő szoknyádat és vastag, téli harisnyádat?
    De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy,
    s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Szerelmünk éneke

    Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
    mint vándor, ha menedékért könyörög
    éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
    s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

    Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
    ilyen két testvérszirma egy virágnak
    sötét szemed az én szememhez hasonló
    szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

    S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
    ott vagyok álmodban s az enyémben te
    egyazon tengeren ring velünk a bárka
    egyazon csillag ontja ránk sugarát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: MAGÁNYOS FA A PARTON

    Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél,
    egyedül állok itt, akár az elátkozott,
    s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki,
    miket tagjaim remegései kísérnek.
    Valaha erdő állhatott itt és körülvettek
    testvéreim, hozzám hasonló valamennyi,
    örömük és bánatuk olyan, mint az enyém,
    összedugtuk fejünket, s száz erős karjukkal
    megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt,
    és illatos virág nyílott rajtuk nevetve.

    Miért ily haragot tartó felettem az ég,
    gyökereim miért tengnek a málló homokban?
    Lám, egyik évszak elvonul a másik után,
    és megvénülök majd anélkül, hogy egyszer is
    vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna.
    Milyen lehet a világ e holt partokon túl?
    Olykor benézek a ringó folyó tükrébe,
    s látom, nem kellhetek én már többé senkinek,
    csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között,
    s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Viráglegenda

    Kertünkben már alszanak a virágok
    langyos szellőben és holdfényben alszanak.
    ha elég bátorságom lenne hozzá
    leszakítanék egy violát, hogy reggel
    színnel és illattal keltsem kedvesem.

    A hold muzsikája szól a kert felett
    s közben, mintha aludnának virágaink.
    Aztán látom a függöny résein át,
    egy kibomlott rózsa leszakad az ágról
    s mint a madár, átszáll a szomszéd kertbe.

    A hold ekkor éppen előttem úszott
    s Szent Dávid, kit mindnyájan nagyra becsülünk
    letette hegedűjét és egy kancsót
    nyújtott felém a messzi ég küszöbéről.

    Igyál, mondta. Nem. Aztán mégis ittam
    és egészen elfelejtettem kedvesem.
    Óh, a virágok már mind szárnyra keltek
    s míg részeg voltam, döntöttek sorsom felett.

    Forrás: Kassák Lajos versei.

  • Kassák Lajos: Esti meditáció

    Megtermékenyítettél tűz
    megtermékenyítettél víz
    megtermékenyítettél
    látott és láthatatlan világ
    hogy magamba zártál.

    Kagyló vagyok
    gyöngyök szülője és őrzője
    torony vagyok
    harangozok és világítok
    kereszt vagyok
    az országúton
    jelképe életnek halálnak.

    Ne tagadj meg föld
    boruljatok rám csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kassák Lajos: Szerelem és játék

    Bezártalak
    hogy ne lássalak.
    Ha látlak
    megáll szívverésem
    félek hogy a szívedet elérem.

    Rózsatőt ültetek
    ablakod alá
    s ha jönnek a hajnali szelek
    leválik rólad
    álmod gyönge héja
    két nagy szemeddel
    láthatod
    a rózsa szirma
    a hajnal is
    én vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Monoton

    Eső esik,
    esik az eső,
    mintha
    opál gyöngyök
    hullanának
    az ég
    fekete kötényéből.

    Esik az eső,
    esik,
    esik,
    esik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Kezem a kezedben

    Hallod? Ez az a szél
    mely kitépi a fák gyökereit
    de ez a szél gyönge ahhoz
    hogy elszakítson bennünket egymástól.

    Te az én lefejthetetlen húsom vagy
    s az én vérem forr a te ereidben.
    Hiába jön felénk barát vagy ellenség
    nincs aki elrabolhatná a te ajkad
    az én ajkamtól
    nincs, aki kiáshatna engem
    a te nagyon mély szemeidből.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos – Szerelmünk éneke

    Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
    mint vándor, ha menedékért könyörög
    éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
    s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

    Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
    ilyen két testvérszirma egy virágnak
    sötét szemed az én szememhez hasonló
    szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

    S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
    ott vagyok álmodban s az enyémben te
    egyazon tengeren ring velünk a bárka
    egyazon csillag ontja ránk sugarát.

    Forrás: Lélektől lélekig