Nem érdekel
mit álmodsz rózsaszín szobádban.
Engem a Vörös érdekel.
Nem érdekel
szerelmes, suttogó szavad.
Engem a Kéj sóhaja érdekel.
Nem érdekel
gyengéd, finom simogatásod.
Engem vad Ölelésed érdekel.
Nem érdekel
versekbe írt szerelmed.
Engem reszkető Vágyad érdekel.
Nem érdekel
ajkad lágy érintése.
Engem vad Csókod érdekel.
Nem érdekel
ki vagy!
Nem érdekel
ki voltál!
Engem csak az érdekel
amivé teszlek,
amivé értem leszel.
Forrás: Lélektől lélekig
csípett már az esti szellő
elhalványult nappalom
nagyon messze volt még az éj
azt hittem, hogy álmodom
kupoláját a Végtelen
kék bársonyból készíté
aranysárga csillagokkal
szabálytalan díszíté
az arcomra sápadt fényből
álarcot font ezüst-Hold
bőrömön lágy érintésed
szívemhez ért (átkot old)
minden álnok, hazug érzés
messze futott, menekült
tisztítótűz forró lángja
a testemen szétterült
sötét lángok átöleltek
és egyik sem égetett
kristályból szőtt magány-gömböm
meghasadt, majd szétrepedt
ott álltam meztelen szívvel
éreztem, hogy fáj nagyon
de többé a kristály-gömböt
rá záródni nem hagyom
fájdalmakból születhet meg
a legnagyobb boldogság
menekülni a sors elől
a legnagyobb bolondság
meztelenül születik meg
testünk, ám felöltözünk
ruhánk alatt mi is lapul
arról megfeledkezünk
most másodszor pőre lelkem
látta meg a Végtelen
milyen vagyok igazából
többé el nem rejthetem
menekülni nem akarok
végre önmagam vagyok
ha hiszek majd önmagamban
talán az is maradok…
Forrás: Lélektől lélekig
nem jól keresed
mindig mástól várod a feloldozást
mindig elmenekülsz ha már majdnem rád talál
mindig szégyenlősen lehajtod a fejed
hogy ne láss
vagy üvöltesz
hogy ne hallj
nem akarsz önmagad szemébe nézni
nem akarod hallani saját
belső hangjaid
csak élni akarsz
ahogy lehet…
amilyennek az életet képzeled
létezni
enni
aludni
szeretni
gyűlölni
feledni
persze ki tudja
lehet hogy tényleg csak ennyi…
de valami azt súgja
mást…
többet jelent
Embernek lenni…
Forrás: Lélektől lélekig
Mikor már elfogyott
az agyadból minden gondolat.
Mikor a fejed
csak üresen bólogat.
Én várok rád!
Mikor vad árnyak
várnak az utca sarkokon.
Mikor már mosoly
sincs az arcodon.
Én várok rád!
Mikor fekete lesz
minden, ami színes volt.
Mikor már leírtad
az utolsó sort.
Én várok rád!
És elmúlnak majd
a lidérces évek.
Könnyes percek helyébe
boldog órák lépnek.
Forrás: Lélektől lélekig
