József, nézd, tök jól megvagyunk,
azt hiszem, egymásnak teremtett
bennünket az Isten, áldassék a neve.
Mégis van itt egy kis bibi. Nem, a bibi
nem a legjobb szó, inkább baba.
Egy kisbaba, de ne gondolj rosszra…
Huh, nem jó!
Figyelj, József, tudod, hogy én tiszta
és tisztességes lány vagyok,
hogy férfival nem voltam, se veled,
se mással. Azt is tudod,
hogy nagyon szeretem az Istent,
és Isten is nagyon szeret engem.
Szóval ebből kerekedett egy különös ügy…
Huh, nem jó!
József, tudod te is, törvény szerint
aki nem a férjétől fogan gyermeket,
azt el lehet bocsátani vagy éppen
agyon lehet kövezni, ha úgy adódik.
Mármost még nem vagy a férjem persze,
meg nem is mástól van a gyerek,
vagy szóval mástól, de nem más
férfitól, hogy is magyarázzam…
Huh, nem jó!
József, olyan rendkívüli lény járt itt,
ha hiszed, ha nem, egy angyal,
azt meg végképp nem fogod elhinni,
amit mondott. Isten azt üzente,
a világ összes asszonya közül
engem választott ki arra,
hogy megszüljem a fiát.
Mit szólsz, hát nem érdekes?
Huh, nem jó!
József, úgy képzeld el, főztem neked
ezt a jó kis levest, mert tudom,
hogy szereted, és kedvedben akartam
járni, finom birkahússal, jó fűszeresen,
lehet, hogy jobb is lenne, ha ennél
egy tányérral, nyugodtabban tudnánk
utána beszélgetni…
Huh, így sem jó!
Tudod mit, Uram, én most elmegyek
Erzsébethez, meglátogatom őt,
addig oldd meg a dolgot, légyszi,
küldj angyalt, égi hangot, kőtáblát, bármit,
mert emberileg ezzel nem lehet mit kezdeni.
Forrás: Szeretem a verseket (Facebook)
