https://verskucko.com

Kategória: Őri István

  • Őri István – Kérdések

    Hol vagytok, nappalok, hol vagytok, éjszakák?
    hol vagytok, álmok, hol vagytok, virágok?
    hol vagyok én, hol vannak mások?
    hol van a világ, hol van a kéz
    hol van szép szemed, hol van a méz

    hol vagy?… Te…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Tündérálom

    (Vigi: Messze fenn északon első sorára)

    Ott, messze fenn északon
    túl gomolygó ormokon
    ott, ahol a madár se jár,
    lakik egy Tündér és kedvesére vár.

    Minden reggel ablakhoz suhan,
    s tekint világok felé
    bejár eget, földet, poklokat,
    de kire vár, nem lelé.

    Kezét nyújtja, hátha jön –
    éneke hegyeknek köszön
    ajkán mosoly, mert remél –
    napra nap, éj éjre kél.

    Nem fárad minden nap kelni fel
    hinni erővel: a nap közel,
    mikor megnyílik a felhők óceánja,
    s a ködön át feltűnik szerelmes párja.

    Hiszi akarattal: itt van az óra,
    bár százévek teltek el azóta,
    hogy Ő elment, messze el,
    de mégis hiszi: az idő közel.

    S akkor a felhőóceánon át
    meghallja kedvese dalát,
    s már repül is felé…
    Tündéralakját a sötét völgy elnyelé.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: A hegy

    Édes szellő jött a hegyekből és
    elhozta a lombok suttogását,
    elhozta a jázmin illatát,
    a madarak dalát és a csendet.
    Elhozta a hó tiszta illatát is,
    a nap ragyogó fényét,
    a források habjait,
    a gyerekek énekét,
    az avar pihenését,
    az óvatos lépteket,
    a reményt és a szeretetet.

    Édes szellő jött a hegyek felől
    és elhozta hozzám a legöregebb Hegyet.

    Amikor a Hegy megérkezett,
    leült mellém a székre
    és beszélgettünk,
    mint minden este,
    amikor a nap már elbújt
    s az első csillagok félénken pislogtak
    a tiszta-kék égen.

    Az öreg Hegy sokat mesélt nekem,
    erőssé tett és bölccsé,
    mert a tudás erő,
    a látás bölcsesség.
    Lassan mesélt, hogy megértsem,
    és néha képeket is mutatott,
    eleveneket, szépeket,
    illatokkal, dalokkal teli képeket.

    Az öreg Hegy mesélt az emberekről is,
    akik nála laktak,
    énekelt a dalaikból,
    amelyek az Életről szóltak,
    elmondta a vágyaikat,
    amelyek erősek voltak
    és csak álmok maradtak.

    Mutatott árnyakat,
    mutatott fényt,
    elsóhajtotta az öreg fák lélegzetét
    és a sűrűben lakó madarak csipogását.

    S amikor a világ sötétbe burkolózott
    s csak a csillagok lesték kíváncsian
    a Hegy szavait,
    felállt, szólította a Szelet,
    felült a hátára és énekelt neki:

    „Édes Szellő, kedves Szellő,
    világokon átrepülő,
    későre jár, éji idő,
    szaladj velem, szaladj, Szellő!”

    A Szél pedig elmosolyodott,
    kitárta szárnyait,
    felröppent a magasba
    s vendégemet visszavitte a társai közé.
    Mert várták, szerették és tisztelték
    a bölcs öreg Hegyet.

    Én visszaültem a székre
    és vártam a másnap estét,
    amikor a Szél újra elhozza őt,
    hogy beszélgessünk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Boldogság

    Mi van a csillagokon túl
    tudod-e, Kedvesem?

    Szeretnél elmenni oda
    s elbújni szerelmesen?

    Csak szólj, elviszlek, hova akarod,
    mert erőm s hatalmam végtelen,
    hiszen itt vagy, s én boldog vagyok!

    Forrás: Lélektől lélekig