https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Csoóri Sándor: A hegyi lány

    Szakítsd ki a fejed a sötétségből,
    ő üzent újra,
    az elszenesedő ágak mellett kuporgó hegyi lány:
    a havasi gyopár száraz csillagát
    ő küldte el a küszöbödig.

    Tejjel telik meg mindig a kút,
    ha emléke fölé hajolsz,
    ugatnak a fekete kutyák
    s a magány eszelőse nem hunyja le benned a szemét,
    nem hunyja le benned a testét.

    Hallgasd a kőzuhanást,
    a torlódást, a robajt a bezárt völgyből
    és szeress bele, ha többé
    elérhetetlen is ez a zene –

    Bámész tehenek édeskés szagával
    az a lány üzent újra:
    a havasi gyopár száraz csillagát
    ő küldte utánad a világ tetejéről.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor: A gyerekkor állomásai

    Nem, nem, én semmit nem akartam,
    csak azt, hogy a forgószél közepében
    én ülhessek
    s magasabban járhassak, mint a templomtorony.

    Barna lovainkat is elcseréltem volna
    ilyen szélért,
    mert a madarak útjáról
    én láthattam volna minden napraforgót:
    azt a rengeteget, sárga parazsat,
    amely csak egy mozgó tűzhányó öléből folyhatott ide.

    Az aljban kút csillogott és folyó,
    s fönt, a felhőkben, nagy sasok laktak –

    Én csak azt akartam, hogy föltartott kezem körül
    ők keringjenek, amikor megy le a Nap.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csoóri Sándor: Hogy ne legyen sötét

    Még látni a merész hidakat
    s betonparton a fák
    személytelen sorát;
    még látni a hazafutó gyerekek arcán
    a délutáni hóesést.

    De lassan bekormozódik a víz
    s a test éjszakája is leszáll.

    Az elpusztíthatókra gondolok,
    akiket nem véd semmi álom.
    Besüvít hozzájuk a csönd, mint a puskagolyó
    s az egyedüllét, mint a gyászhír.

    Az elpusztíthatókra gondolok,
    teli van velük a Föld.
    Nem védik őket hadseregek, rózsalugasok, szagos ingek,
    sem a pénz ezüst kerítései,
    sem a szerelem.

    És hiába halnak meg, mert hiába születtek.

    Az elpusztíthatókra gondolok,
    csak egy kéz kellene, hogy hazájuk legyen,
    csak egy másik test, hogy ne legyen sötét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: BÚCSÚ

    oldódó képed
    kicsordul szememből és
    arcomra szárad

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos: BOLDOGSÁG

    Együgyűen, mint
    egy kislány. Mint egy vihar.
    Mint egy „nem-tudom”.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyóni Géza: Egy asszonyt várok

    Ezer szem kérdi s meg nem érti:
    Miért jöttem és mire várok?
    S én felelek: „Egy asszonyt várok.
    Csöndesen! Meg ne riasszátok.”

    Nesztelen úton messziről jön.
    Karjai, válla gyöngyfehérek.
    Leül mellém és halkan mondja:
    Szeretlek téged és megértlek.

    Megfogja tétova kezem
    És vezet tiszta, hűs vizekhez.
    Lábánál kisírom magam.
    Anyám, szeretőm, hitvesem lesz.

    Ezer szem néz, mint eszelősre
    És úgy szánnak a mosolygások,
    Amint suttogva egyre hajtom:
    „Csitt! Csöndesen! Egy asszonyt várok!”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kányádi Sándor: Tudod…

    soha nem bántam meg,
    hogy megszerettelek,
    pedig felbolygatta ez a szeretet
    az egész életem,

    Tudod,
    soha nem csalódtam benned,
    pedig sokszor nem értettem
    a cselekedetedet,
    sokszor féltettelek,
    leginkább magadtól féltettelek,

    Tudod,
    lassan fogynak körülöttem a dolgok,
    a dolgaim,
    vagy messzire kerülnek tőlem,
    vagy csak én távolodok,
    ahogy szakadoznak a szálak,
    az érzés egyre jobban magához láncol,

    Tudod,
    mikor megkönnyezek valamit,
    ami szép volt,
    megvigasztal a gondolat,
    hogy lakozik bennem egy csoda,
    ami nem hagy el,
    amit nem vehet el tőlem
    sem az irigység
    sem a rosszindulat,

    Tudod,
    ebből az érzésből táplálkozom,
    miatta össze sem csuklom,
    ha elesek is, érte felállok,
    ha sírok is elmosolyodok,
    talán,
    ha végleg elalszom,
    érte akkor is felébredek.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos: könnyed

    bosszant, mint egy helye-
    sírási hiba

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Sárhelyi Erika: Illúzió

    Mintha vágy volna, de csak emlék,
    mintha most volna, ami oly rég,
    mintha valóság, pedig mákony,
    üvegen pára, homokban lábnyom.

    Mintha itt lenne, ami távol,
    mintha engedne, ami gátol,
    mintha megélném, szinte látom,
    éber kómában, álomhatáron.

    Mintha még hívna, aki elment,
    mintha csak volna, ami nem lett,
    mintha tükör, pedig egy ablak,
    ki-bezárt fényből ketrec magamnak.

    Mintha már múlna, ami mégsem,
    mintha láng gyúlna a sötétben,
    mintha költemény, de csak szándék,
    egy vers, ami szív, szív, ami játék.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Csoóri Sándor: Titkokat súg a hó

    Nem tudom, hova indul velem
    ez a januári hóesés? Megunt körutak
    kényszerképzete vagyok: kirakatok
    tükör-szemében újra és újra fölbukkanó bűntudat.
    Én e városba élni jöttem: ideget
    s álmot fölajánlani, zöld emlékeit
    huszonegy tavaszomnak, most pedig
    muszájból győznöm kéne: megtérdepeltetni
    rangos senkiket a hóban a saját kapujuk előtt.
    Néha óriásnak képzelem magam,
    aki betonfelhőket lököget arrébb,
    néha egy porszem rokonának. Cserélgetem is
    alakomat, mint a menekülésre
    kényszerített Isten. Lökdös a szél
    a királyt választó Duna felől: beljebb, beljebb!
    A Vígszínház fodros homlokán vénasszony egykedvűség.
    Megnézem jól magamnak s elfordulok.
    Titkokat súg a hó fülembe, megyek tovább.

    Forrás: Lélektől lélekig