https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Csorba Győző: Látvány

    Megy az őszi ég megy keletnek
    Köd is fakítja már zöldjét a leveleknek

    Megy az őszi ég üresen
    Nem kuszálja madarak röpte sem

    A fa is a fű is költözik
    kéreg mögé föld alá rejtezik

    Nem messzebb-e mint a madár?
    És visszatalál-e ha jönne már?

    Kályhát készítsz begyújtsz bölcsen tudod te:
    szüksége van a testnek a melegre

    s a léleknek hisz rémült éjszakákon
    ott ülsz mellettem ülsz az ágyon

    ódivatú orvos aki
    meleggel vágysz mindent gyógyítani

    de akinél bármely bajomban
    jobb orvosra eddig még nem akadtam

    ki az őszt is csak látvánnyá teszed
    ahogy viszi a bodros-kék eget.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Szószéken

    Prohászka püspök emlékezetére

    A halál aznap azt súgta neki:
    A szószéken ma nem állsz egyedül,
    A szószéken ma én állok veled,
    És amikor legjobban tündököl,
    Elmetszem szavad aranyfonalát.

    Ő visszanézett napsugár-szemével
    A néma szónok éjsötét szemébe:
    Jól van, halál, ma ketten prédikálunk –
    De harmadiknak Isten is beszél.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kölcsey Ferenc: A fantázia

    Boríts el édes álmaiddal,
    Szép hölgy, arany Fantázia!
    Rengetvén gyönge karjaiddal,
    Mint Ámorát Idália.
    Bükkjeimnek biztos éjjelében
    Érzem balzsamlehelleted,
    S a fülmiléknek énekében
    Szól hozzám bájos zengzeted.

    Kebledben andalogva bírom
    Ismét lyánykám szerelmeit,
    Kebledben andalogva sírom
    Vesztésem néma könnyeit.
    Váltó örömnek s fájdalomnak
    Igy olvadván érzésiben,
    A bánatok kevésbé nyomnak,
    S a szűk öröm szentté leszen.

    Tekintetem hat a jövőre,
    S lehullnak a kék kárpitok,
    Merengve néz a múlt időre,
    S újabb lángokra lobbanok.
    A szűk jelenlét szétröpíti
    Kevés búját örömivel,
    Ösvényimet virág teríti,
    A balszerencsét szép lepel.

    Így él a szilfné fellegében
    Rengvén zefír hűs szárnyain,
    Leszáll, s szent berkek éjjelében
    Kedvesnek olvad karjain.
    Így él a lepke rózsaszájjal
    Csókolván Flóra kedvesét,
    S szerelme ölében égi bájjal
    Leéli boldog életét.

    Sződemeter, 1811. augusztus 10.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: A Hold forró jegén

    Nézz a Holdra:
    olyan furcsa-szép,
    mint ha félig képzeletből volna!

    A Hold: tükör;
    benne mind a kép,
    amit csak képzelsz: fordítva tündököl!

    A Holdon minden fordítva van:
    ami biztos itt – ott bizonytalan;
    a Holdon vacog és dermed, ami ég,
    a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
    ott az a nehéz ami súlytalan,
    de egy sóhajtásnak is súlya van!

    Nézz a Holdra,
    mintha álmodnád:
    mintha némasága hozzád szólna.

    Lépj a Holdra.
    Ez a távolság,
    mit lelkünk megtesz évezredek óta.

    A Holdon minden fordítva van:
    ami biztos itt – ott bizonytalan;
    a Holdon vacog és dermed, ami ég,
    a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
    Végre, végre te meg én:
    siklunk-botlunk a Hold forró jegén!

    A Hold tükör, a Hold titok,
    amit sose láttál, itt láthatod;
    ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
    mert szíved sötétül és hajad ősz lesz!

    Tükörbe nézni néha kell,
    tükörben élni nem lehet:
    ne törd, ne rejtsd pincébe el,
    de mentsd ki belőle képedet!

    A Holdon minden fordítva van:
    ami biztos itt – ott bizonytalan;
    a Holdon vacog és dermed, ami ég,
    a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
    -Csak egy kicsit még! csak te meg én!
    siklunk-botlunk a Hold forró jegén…

    Forrás: Vavyan Fable: A hold forró jegén (idézi: Lélektől lélekig)

  • Kamarás Klára: Őszi levél

    Ez már egy másik ősz… a fáradt.
    Szél kerget tört virágot, ágat.
    Hová lett az arany lomb,
    lángoló szép levelek
    tarka varázsa?
    Elmúltak… mint az idő
    lásd, együtt süllyestek a sárba.
    Dér fedi már a mezőt,
    mint szívem a bánat…
    Fázós köd fekszik a tájon…
    Vágyom utánad…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Egy visszatérő álom

    Mostanában gyakran azt álmodom,
    hogy fölfelé megyek.
    Romos lépcsőkön és törött létrákon
    mászom, csak egyre mászom fölfelé
    és visszacsúszom mindig…újra…
    Kitartóan, de egyre nehezebben
    mindig csak újra… újra fölfelé…
    Néha fölérek: föl a csúcsra.
    Körülnézek és mindenütt romok,
    ledőlt falak és szürke sivatag,
    összezárult vagy beszűkült utak,
    ott fenn sincs más,
    csak az, mi odalenn.
    Fölébredek.
    Fel kéne adni végre…
    Nem lehet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Add a kezed

    Már hideg párát ont az őszi rét,
    ó add nekem a kezed melegét!
    Ha ránk borul a téli alkonyat,
    tán elfelejtünk tavaszt, víg nyarat…
    s ha csengős szánon új csapat halad,
    aludd mellettem téli álmodat…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Moretti Gemma: Tükör

    Ne számolgasd az éveket,
    nem lesz sem több, sem kevesebb,
    ha tükröd szemed elé tartod,
    ne keresd, azt a régi arcot,

    • a napmosolyú, gondtalant. –

    Megvívtál néhány kemény harcot.
    De hallgatózzál befelé,
    s ha felnézel, az ég felé,
    tudsz-e még hinni, hogy az égbolt

    • mely réges-régen tiszta kék volt –
      lesz-e még újra égi szép?

    Ha tükröd magad elé tartod,
    s nem néz vissza a régi kép,
    ne fájjon, hogy a gondtalan,
    napmosolyú arcnak ránca van,
    nem is egy-kettő. Számtalan.

    Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
    barátkozzon a változó éggel,
    s tudj mosolyogni, gondtalan.
    Mert a lelkedben béke van.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Tóth Árpád: Álarcosan

    Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
    Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
    A világ minden fényét s melegét
    Szórva adnám.

    Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
    Ibolyákkal a téli Riviérát.
    Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
    Boldog órát.

    De most oly nehéz. Most egy sugarat
    Se tudok hazudni, se lopni.
    Vergődő és fénytelen harcokon
    El kell kopni.

    Az Antikrisztus napjai ezek,
    Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
    Röhögő senkik, balkörmű gazok
    Szállnak mennybe.

    S én lent vergődöm, és nem tudja más,
    Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
    De légy türelmes. Jön még ideje
    Szebb zenéknek.

    Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
    Váró révem, virágos menedékem.
    Most álarc van rajtam, zord és hideg,
    De letépem,

    Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
    Öledbe hajló arcomról lemállik,
    S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
    Mindhalálig.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szécsi Margit: Oltalom

    Domború köd a házon
    Ma egész nap henyéltem
    Boldog daganat ködből
    Napnyugovás: fehérben

    Áldott mesém mi lenne:
    kinti áhítat mása
    Vánkos-kötésű könyvből
    vadlúd kiáltozása

    Kamra most minden élet
    Tapogató szabadság
    Végzetes szívburokban
    titkos értelmű kamrák

    Égi és földi jószág
    fehér vakságból gyermek
    Elérhető csodát vél
    Szárnyat a szárnya mellett

    Hisszük: közel az isten
    s a fejsze, tuskónk mellett
    Embert és vad vadacskát
    szép tévedés melenget

    Ami kívül csalódik
    itt van, de fénybe-zárva
    Szobám fűtött és cifra:
    egy kannibálnak álma

    Forrás: Lélektől lélekig