https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Weöres Sándor: Az Öreg Remete búcsúbeszéde

    Valami olyan az Isten
    — akihez megyek —,
    mint itt, előttünk, ez a Tó,
    mely, mint tudjátok, teljes egészében
    át nem fogható.
    De megmerülni benne: jó.

    Valami olyan az Isten
    — akihez megyek —,
    mint egy hatalmas ország.
    Talán: Magyarország.
    De közületek vajon ki járta be
    valamennyi útját,
    hegyét meg dombját?

    Valami olyan az Isten
    — akihez megyek —,
    mint a végtelen ég.
    Valaki felfedezte, nemrég,
    a távcsövét.
    Azóta tudjuk: nagyobb messziség
    és újra csillag van fejünk felett,
    és ha majd lesznek nagyobb távcsövek,
    lesznek új napok
    és nagyobb csillagok,
    lehet.

    Valami olyan az Isten
    — akihez megyek —,
    mint a szemfedő,
    mely ránk borul, örökre.
    De nem úgy, mint a lenti temető
    sárgálló rögje,
    hanem mint Kéz — anyánké
    vagy apánké — talán,
    amikor este magukhoz vontak
    a játék után.
    Térdükre vettek — és megöleltek,
    csak úgy — porosan.

    Testvérek, az Isten
    — akihez megyek —,
    valami — olyan —

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heinrich Heine: Bánat

    Tudod mi a bánat?
    Várni valakit ki nem jön el többé.
    Eljönni onnan, hol boldog voltál,
    S otthagyni szívedet örökké!
    Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
    Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
    Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
    Csalódott szívvel mindig csak remélni!
    Megalázva írni egy könyörgő levelet,
    Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
    Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
    Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
    Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
    Mással látni meg őt és utána fordulni.
    Kacagni hamis lemondással,
    Hazamenni, sírni könnyes zokogással.
    Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
    S imádkozni,
    Hogy sose tudja meg
    Mi is az a bánat.

    A szív gyorsan elárulja önmagát,
    De mást lát a két szemem,
    Messze túl a könnyeken,
    Hogy még mindig te vagy a mindenem.
    Ha az kérdezné tőlem most valaki,
    Mondjam meg mit jelentesz nekem?
    Tán büszkeségből azt felelném,
    Semmit, csak múló szerelem.

    Elmegyünk majd egymás mellett,
    S a két szemed rám nevet.
    Kacagva köszöntelek én is,
    De hangom kissé megremeg.
    Mosolygok az utcasarokig.
    Aztán, hogy elfordulok,
    Fáradt szememhez nyúlok,
    S egy könnycseppet elmorzsolok.

    A válás mindig nehéz,
    De rosszul ítélsz,
    Nem bántam meg.
    Bárhogy is volt, nem bántam meg.
    Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
    Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
    És csak az maradsz,
    Ki engem boldoggá tett.

    Elmentél tőlem kedves,
    S én hagytam, hogy menj csak el.
    Hiába lett volna minden,
    Ki menni akar, engedni kell.
    Mosolygott hozzá az arcom,
    De mögé, már senki sem néz.
    Játszani a közönyös embert,
    Most látom csak mily nehéz.

    Ha azt kérdezné most tőlem valaki,
    Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
    Egy pillanatra zavarba jönnék,
    S nem tudnék szólni hirtelen!
    S nagysokára mondanám halkan:
    Semmiség, csupán az életem.
    S nem venné észre rajtam senki sem,
    Hogy könnyes lett a szemem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Keresztury Dezső: Esti imádság

    Ó, milyen vak homályba futnak
    kik nélküled indulnak útnak.
    A kezemet nézem: leszárad;
    szívem sívó homokkal árad.

    Valamikor kézen vezettél;
    szökni akartam, nem engedtél,
    csend volt szívemben és a cendben
    szavad szólt csak, mindennél szebben.

    Én Istenem, hívj vissza engem!
    Magam maradtam, eltévedtem.
    Légy bátorságom, bizodalmam;
    ó, légy úrrá megint Te rajtam!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Keresztes Ágnes: Őszinteség

    Már voltam botránkoztató
    s botránytól rettegő is;
    tudom, hogy néha bűn a szó,
    a hallgatás megőriz,

    de inkább vádoltam magam,
    mint hogy megbújva éljek,
    míg beragyognak súlyosan
    meg nem érdemelt erények.

    Válaszoltam mindenkinek:
    mikor, miben hibáztam.
    De nem sok jóságban hiszek
    – s nem minden lázadásban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Nyírfa voltam

    Azt álmodtam, hogy nyír vagyok
    s ezüst kéreg borítja testem,
    tövemnél forrás-ér gagyog,
    levelem a fényben feresztem.

    Csúcs-ágamon rigó fütyül,
    erőm feszül a mély gyökérben,
    s finomlombos gallyamba gyűl –
    s kérgem alatt zsong-zsong a vérem.

    Egy karcsú kéz hajlik felém
    s a kérget késsel megcsapolja
    s forrást buggyant a kés helyén,
    minthogyha bor kútfője volna.

    Sebemből friss öröm fogan:
    szép, szomjas száj csókolja nedvem.
    S éjjel suhogok boldogan
    egy vad tavaszi fergetegben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába

    (Az Újszövetség könyve elé)

    Ez a könyv a könyvek könyve,
    Szegény ember drágagyöngye.
    Égi harmat lankadtaknak,
    Világosság földi vaknak.
    Bölcsességnek arany útja:
    Boldog, aki rátalál!
    Szomjas lelkek forrás-kútja,
    Hol pohárral Krisztus áll.

    Ez a könyv az örök törvény,
    Királyon lánc, rabon napfény,
    Tévelygőnek hívó harang,
    Roskadónak testvéri hang.
    Elhagyottnak galambbúgás,
    Viharvertnek ereszet,
    Haldoklónak angyalsúgás:
    „Ne félj: fogd a kezemet”

    Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
    Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
    Fal, – s túl rajta élő hangok,
    Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
    Templomok közt legszebb templom:
    Csak megnyitom s benn vagyok.
    Ablakán a Paradicsom
    Rózsáira láthatok.

    Minden fakul, minden romlik,
    Márványvár is összeomlik.
    Bíborleplek ronggyá málnak,
    Dicsőségek füstbe szállnak.
    Csak ez a könyv nem tér porba,
    Mintha volna élő lelke!…
    Ez a könyv a Mózes bokra:
    Isten szíve dobog benne.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Fénylik a hegy

    Tegnap még csak mosolygott. Most nevet.
    Ha felmennék, fény záporozna rám.
    Tenyerembe kitenném szívemet
    s a nap felé magasra tartanám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Csak egy virág

    Megállították: van jelvény a mellin?
    Csak egy virág – mást nem mutathatok.
    Reátámadtak: guelf-e vagy ghibellin?
    Bátran felelte: – Én költő vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Móra Ferenc: A szeretet az élet

    Ha majd az ige bételik,
    S az ígért óra érkezik,
    Az Örökkévaló szemén
    Átalragyog egy röpke fény,
    És a föltámadás igéivel
    Az arkangyalnak jőni kell.

    Az angyal szót fogad neki:
    Aranyvesszővel megveri
    Mohos sírhalmok oldalát,
    És zengi ébresztő dalát:
    Reggel van! Újra nap süt! Emberek,
    Ébredjetek, ébredjetek!

    A hosszú rabság véget ér,
    A földre újra visszatér
    Az élet, s boldog vígalom
    Zajátul zeng völgy és halom,
    Hogy száműzetve elfut a halál,
    S az angyalfecske egyre száll.

    De sok-sok sírhalom felül
    Tovább repül kedvetlenül,
    Aranyvesszője nem suhog,
    Ajaka szomorún susog:
    Nektek nincsen miért ébrednetek,
    Mert senkit sem szerettetek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Orbán Ottó: Törpék

    Erdő mélyén
    két törpe,
    ülnek egy nagy
    gödörbe.

    „Én is törpe,
    te is törpe,
    le is vagyunk
    nagyon törve.”

    Forrás: Lélektől lélekig