https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Füst Milán: A nő dícsérete

    Ó játékos ujjaid, ó finom szíved: picinyke serleg,
    Ó lágy ágyékod s langyos, édes, leglágyabb hasad,
    Ó fénylő fogad: lágy, olvadó száj csiszolt, édes műszere.
    S finom ereid: kék, felejthetetlen hímzés drága testeden,
    S ó finom belső szerveidnek egész ékes bársony-tokja te!!
    S ó finom anyag te, sokkalta, sokkalta finomabb annál,
    Ki téged szeret!!

    S ó drága bor, amelyből ittam én: te édes, édes,
    Kecses, csodálatos, tündöklő, drága asszony!!
    Ebédnél ülsz és látlak én: eszel
    S iszik olvadékony, édes ajkad, úszó, szép szemed…
    Ó kecsesség, látlak én: most enni, inni látlak
    S most elhiszem: te átesel az életünk nem egy csúf állapotján
    Kecses, nemes mozgással így: felejthetetlenül…

    Ó látlak én és lásd és lásd: szeretlek én
    Im könnybe lábadt bús szemem amíg dícsérlek!!!

    Forrás: Versek mindenkinek

    füst milán, a nő dícsérete, női test, érzékiség, szerelem, rajongás, magyar modernség

  • Babits Mihály: Játszottam a kezével

    Még most is látom a kezét
    hogy ágazott az ujja szét,
    oly szeliden, mint ágtól ág
    vagy halkan elvál öt barát,
    kik váltan is segítgetik
    egymást egy messze életig.

    Még egyre látom csöpp kezét:
    úgy dolgozott mint csöppke gép
    a hímzőtűvel vánkosán:
    tündérfogócska – igazán –
    s hogy gyenge ujját meg ne szúrja,
    arany gyűszűt viselt az ujja.

    Ó álmodom már csöpp kezét
    kerek a halma, völgye szép:
    a völgye selyem, halma bársony:
    ó gyönyörű táj! ó csodás hon!
    Ott jártak szomjas ajkaim:
    arany homokon beduin!

    Nem vágy, nem álom, nem emlék:
    jaj milyen rég volt az a nemrég!
    Tíz gyenge ága nyúlt felém
    és én izenkint tördelém:
    ó arany ágnak arany íze,
    arany fa arany ízű méze!

    Hát a köröm, a kis köröm!
    Mennyi szépség, mily öröm:
    üveges kép selyemkeretbe,
    melyre a hajnal van lefestve
    vagy piros ablak méla esten
    vagy rózsaarc egy gyenge testen.

    Mert tündértest a pici kéz
    mely rózsás-meztelen igéz
    bús a hely hol összeömlik ága
    mint csöpp csipő hajlása drága
    vagy ujja láb és íze térd
    s akkor hogy arca hol? ne kérdd
    mert tündértest a kicsi kéz
    mely arca nélkül is egész.

    Még egyre álmodom vele:
    ó hogy oly messze közele
    s hogy minden e világon itt
    furcsa szirtekbe ütközik!
    Csak egyszer lenne még enyém
    s kedvemre csókkal önteném
    szívesen halnék azután
    nagyobb örömmel ontanám
    kis ujjáért a csobogó vért,
    mint száz királyért, lobogóért!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Dsida Jenő: Mit hoz a Mikulás?

    Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam
    a jégvirágos ablakok mögé – :
    Talán ma győz a mese-hit, varázs,
    s ha csak egy nagyon kicsit is jó voltam,
    valami szépet hoz a Mikulás.

    Kavargó pelyhek szitáltak az égből,
    mint kérdéseink fehér másai:
    lesz valaha jobb, lesz valaha más? –
    És kigyúlt szemmel, merengve susogtam.
    Régi kisgyerek… régi Mikulás…

    Álmaim vannak, mind-mind olyan régi:
    tavasz várása, csókos szerelem,
    kevesebb küzdés, több boldogulás,
    örökös nóta csengése a számon –
    Elhozza holnap mind a Mikulás!

    …és reggel, – reggel üres volt az ablak,
    hóval párnázott hideg, befagyott,
    – és megértettem: meghalt a varázs…
    A kisírt-szemű bús, nagy gyerekeknek
    semmit sem hoz a régi Mikulás.

    1. december 7.

    Forrás: Versek mindenkinek

    dsida jenő, mit hoz a mikulás, mikulás, csalódás, elmúlás, gyermeki hit, tél, 1925

  • Benedek Elek: Újesztendei ének

    Adjon Isten, ami nincsen
    Az új esztendőben!
    Így énekelt Arany János
    Rég elmúlt időben.
    Adjon Isten, ami nincsen
    Én sem kérek másat,
    Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
    Semmi magyarázat.

    Minden ember maga tudja,
    Mi néki hiányos,
    Azért kérte azt, mi nincsen
    A jó Arany János.
    Ami megvan, bolond kéri,
    Meg a telhetetlen,
    Kérjük hát csak, ami nincsen
    Egyezzünk meg ebben.

    Kevés a van, sok a nincsen
    Ma is, miként régen,
    De a sok közt, hogy egy nincsen
    Rettentő nagy szégyen.
    Nincs szeretet a szívekben:
    Ez a legfőbb nincsen,
    Szeretetet a szívünkbe:
    Ezt adjon az Isten!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Bálint György: Jazz-band a Szilveszter éjszakában

    Testvér, most szól a jazz
    És nem hagy aludni a vackodon,
    Most bőg a szakszofón
    Mint szerelmes elefánt,
    Most pezsgővé folyik és táncba vibrál
    És nők mellén selyemmé símul
    A véred és izmod és ellopott
    Reményed;

    Testvér, most szól a jazz,
    Most színes üvegkúpok csilingelnek
    És illatos fények surrannak,
    Mint a macskák
    És a hold belefulladt a holnap reggelbe
    A hegyek mögött;

    Testvér, most szól a jazz
    És az éjjeli munkás aranyakat küld
    Frakkos gazdája asztalára, akit nem is ismer,
    Most bőg a szakszofón
    És üresen hallgató
    Fekete mélységekbe cikkázik bele a tánc
    És egy éhen döglött ló égre meredő
    Négy lába árnyékot hullat a vakító abroszokra;

    Testvér, most szól a jazz
    És korog a gyomrod:
    Mingyárt reggel lesz,
    Ez a világ a legjobb világ,
    És egy óra múlva néhány törekvő fiatalember,
    Hogy el ne késsen, már jóelőre
    Boldog újévet fog kívánni az Úristennek.

    Megjelent a Strófák című kötetben, 1929-ben.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Szenteleky Kornél: Egy pillanat

    Ha majd ismét eljön egy karácsony,
    milyen szép lesz a hó, az öröm,
    a csúf szívek is szépek lesznek,
    amint cukorkát visznek másnak.
    Ismét karácsony lesz!

    Este társaság lesz nálatok,
    dióspatkó és szép, vörös tea,
    puncs is lesz tán, meg kedves kártyajáték,
    élces kedv meg piros hahota.

    Te pedig egyszer felveszed a kártyát
    és szemed elréved.
    Nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
    a lámpafényben.

    – Mi az? Hova gondolsz? Rajtad a sor!
    – ekképpen szólnak hozzád,
    de te nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
    a lámpafényben.

    Az is lehet, hogy messzebb nézel,
    hogy engem nézel
    e kurta pihenő pillanatban,
    engem,
    aki nagyon messze van már
    múltban, földben, poros emlékezetekben
    és rozoga cukorskatulyák lomjai között.

    Én ugyan akkor már táltossal vágtatok
    a fekete feledés felé,
    mely titokzatos és dermesztő,
    mint minden halál,
    de lehet, hogy halvány fényecske villan
    a révedt feketeségben
    és lehet, hogy te látsz engem,
    kedves.

    E bús pillanat oly rövid,
    mint hulló csillag karcolása
    és méla, komorult arcod ismét
    mosolyra virul.
    Felkacagsz.
    Már minden elmúlott!

    – Tudom már! – mondod
    és drága kezed,
    melyre egykor annyi csipogó csókot
    cseppentettem,
    most a tök felsőt
    leteszi az asztalra.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Komjáthy Jenő: Télapó

    Télapónak hó szakálla
    Feje tarkó, ing a lába,
    Lehe jégcsap, képe ráncos,
    Járja a haláli táncot.
    Zúz a szárnya, bús az árnya, mi
    De a táncot egyre járja.
    Térdig ér a hószakálla,
    Sírfenékig lóg a lába.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Reviczky Gyula: Agglegény karácsonya

    Ha elközelg a szent karácsony
    (Örömnek éje, áldalak!)
    S angyalka jár kis csöngetyűvel,
    Hol gyermekek zsivajganak:
    A házhoz tartozók szemében
    Mosolygó békefény derül.
    Mindenki vígad a családban,
    Az agglegény busúl csak egyedül.

    Vannak talán jó ismerősi,
    A kik meghívják szívesen?
    Mit ér! az agglegény e körben
    Karácsony-este idegen.
    Az egygyé tartozó családdal
    Érzése, kedve nem vegyül.
    Csak elmereng, busul magában.
    Mily szomorú sors lenni egyedül.

    És mennél hangosabb a kis kör,
    Annál inkább elmélyed ő.
    Az ifjuság elszállt fölötte.
    S ki még hozzá megy, lesz-e nő? …
    Óh, mert olyan sivár az élet
    Feleség és család nélkül.
    Köznapnál szomorúbb az ünnep,
    Nem ízlik a falat sem egyedül.

    Leverten tér rideg lakába,
    S vádolja némán önmagát:
    Elvesztegetted ifjuságod’,
    S újat az ég többé nem ád.
    Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
    Nyüg nélkül élsz, függetlenül…
    Ah, annál nehezebb leszen majd
    Utód nélkül halnod meg egyedül!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Reviczky Gyula: Karácsonykor

    A zúgolódás, gúny, harag
    Rég halva már szivemben.
    Egy szóval sem panaszkodám
    A kis Jézuska ellen.
    Nem vádolám balgán azért,
    Hogy engem kifelejtett.
    Hogy nem hozott ajándékot,
    Szemem könnyet nem ejtett.

    Lelkem nyugodtan, csöndesen
    Átszáll a nagy világon.
    Imádkozom, hogy Jézusom
    Minden szegényt megáldjon.
    Ágyamra dőlök s álmodom
    Egy régi, édes álmot:
    Boldog, ki tűr és megbocsát,
    S ki szenved, százszor áldott!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Babits Mihály: Éhszomj

    Mint anyja emlejétől elvált
    gyermek az ős tej drága kincsét,
    szomjazom én, világtól elzárt,
    az eleven világot ismét.
    Mert szép a világ, úgy találom
    s a rút csupán a szépnek árnya;
    mert szép a világ, mint egy álom,
    mint egy istennek hajnalálma.

    Mint a lázárok szeme lakzin
    ha zúg az élet körülöttem,
    tágul a szemem héja kapzsin
    s érzem, hogy nem régen születtem.
    Csontom ős csont, de vérem új nedv,
    az tanít sírni és nevetni,
    s kedv támad bennem, érzem, új kedv
    verseket írni, lányt szeretni.

    Betelni mindenféle borral,
    letépni minden szép virágot
    és szájjal, szemmel, füllel, orral
    fölfalni az egész világot.

    Forrás: Versek mindenkinek