Mosakszik TV lavorban.
Konvenciókkal megtörülközik,
korlátjait kiakasztja a falra,
kesztyűben hordja körmeit,
bolondnak tartja a harangot,
aki kongat, ha megrepedt is,
gyufaláng lobogása elszikkad,
és mint az iszap, leülepszik.
Forrás: Jelenkor, 1973
Parti Nagy Lajos (1953. október 12., Szekszárd – )
Foglalkozása: költő, író, drámaíró, publicista
Anyja neve: Szücs Julianna
Múzsa: a nyelv játékossága önmagában, valamint groteszk és parodisztikus alakjai
A kortárs magyar irodalom egyik legnyelvjátékosabb, legeredetibb hangja. Költészetében és prózájában a groteszk, a paródia, a fonetikus bravúr és a megcsavart mindennapiság rendszeresen központi szerephez jutnak. Szövegei feszegetik a nyelv határait, miközben mélyen emberi és gyakran társadalmi kérdéseket mozgatnak. Műfajilag sokoldalú, a modern magyar nyelv egyik legnagyobb „újraírója”.
Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg asztalszél szórja szét prüszkölve és kacagva,
az ágyban, a nyárban és a nyárban,
az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök a szája
fulladás-kapkodás,
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.
Forrás: Magyarul Bábelben
Hát hazajöttél, hát haza, hát,
kivilágíthatnánk a kupolát,
de tegnap, tegnap leeresztett,
beállt egyszerű mennyezetnek,
nagyon fáradt vagyok ma,
verset szöszöltem fogvacogva,
kabátom sem, pokrócom sem plakát,
ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,
ha rájövünk, ha ráfigyelnek, ha nagyon, ráfigyelt,
hát
csapatát,
mind strandra ment, én csak tudom,
elbabráltam fürdősapkáikon,
míg málé ottavák és méla tercinák
csak rágcsálták a főtt kukoricát,
láthattad őket, tőlem mentek el,
azt fütyörészték, hogy rímelni kell,
bár úgy csörtettek, mint a csorda,
mindent össze enjambement-ozva,
nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság,
hátha az asztalom, papírom
(ki háthassz, hideg jött,
de világ?)
alágyújtasz a tegnapi teának,
a plafon szépen visszapúposodik kupolának,
és a csúcsában kerek égre lelsz,
ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.
Forrás: Magyarul Bábelben
