https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Zajzoni Rab István: Borpatak foly a szívembe

    Borpatak foly a szívembe,
    Érzelmeim édenébe,
    Kiapadhatatlanul.
    Gondolatim minden bokra
    Föllobog az égi boltra,
    Messzelátó lángra gyúl.

    Bor a szerelem tengere,
    Pokolban feneklik medre,
    Vad hulláma eget nyal.
    Bor a szellem piros árja,
    Bor az örök élet lángja,
    Aki issza, meg nem hal.

    Rajta minden magyar ember,
    Kinek szíve nemesen ver,
    Igyék váltig tiszta bort;
    Élni fog ekképp mindnyája
    És általa szép hazája
    Halhatatlan dicső kort.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Borpatak foly a szívembe

  • Kriza János: A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál

    I
    JANUÁRIUS – VÍZÖNTŐ
    A nap vízöntő-jegybe lép át,
    Így vízivásra fényes példát ád.

    II
    FEBRUÁRIUS – HALAK
    Nincs széles e világon jobb ital
    Szép tiszta víznél, mond a hal.

    III
    MÁRCIUS – KOS
    Nem kell a kosnak égett bor,
    Mégis beh friss, erős, vidor!

    IV
    ÁPRILIS – BIKA
    Nagy méltósággal bőgi a bika:
    Víz minden kortyaink legjobbika.

    V
    MÁJUS – IKREK
    Virulnak ikrek anyjok lágy ölén,
    Édes tej és forrásvíz erején.

    VI
    JÚNIUS – RÁK
    A részegekhez fenkiált a rák:
    Víz aqua vita, bizton ezt igyák.

    VII
    JÚLIUS – OROSZLÁN
    Oroszlán, állatok dicső királya
    Vizet dicsér, bort, sört utálja.

    VIII
    AUGUSZTUS – SZŰZ
    Tüzes testében ép bájjal mosolyg a szűz:
    Víz, víz a bájital, melyből ered a tűz.

    IX
    SZEPTEMBER – MÉRTÉK
    Ha italok becsét jó mérleggel mérjük,
    Kétségkívül a vizet legjobbnak ismerjük.

    X
    OKTÓBER – SKORPIÓ
    A bor podágrát szül, mely szúr, mint skorpió,
    S díjul vízkórságot nyer a víz-nem-ivó.

    XI
    NOVEMBER – NYILAS
    Nyilas jól tudja: célt csak úgy talál,
    Ha vízivásnál rendületlen áll.
    Ha mámor fogja el szemét s eszit,
    Bármely ügyes, kezével célt veszít.

    XII
    DECEMBER – BAK
    Vad szirteken vígan szökell a bak
    S erőt s rugalmat ad hűvös patak.

    Az ép erő teljében vígan zengve lejt,
    Vizet ki móddal inni nem felejt,
    S ha olykor habzik is a bor kelyhében, nem árt,
    Csak mértékletlenség okoz mindenben kárt.

    Forrás: www.eternus.hu / Kriza János: A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál

  • Eötvös József: A tokaji hegy

    Egykor lángokat vetettél,
    Ősz tető, most vesztegelsz,
    És kiégett köveidben
    Szőlőfürtöket nevelsz.

    Mégis jól tudod, mi voltál,
    Híven érzed, amit rég:
    Régi lángod, régi fényed
    Boraidban most is ég.

    Képed ez, te árva nemzet,
    Mely elvesztéd fényedet;
    Oh, de mondd, hát könnyeidben
    Lángol-e még szent tüzed?

    Forrás: www.eternus.hu / Eötvös József: A tokaji hegy

  • Samarjay Károly: Bort tölts, babám

    Bort tölts, babám, beteg vagyok, jaj nekem!
    Meg nem fér többé bőriben a szívem,
    Elaltatja talán a bor bajomat,
    Rég nem ittam, hadd igyam le magamat.
    De ne tölts, mert a részegség majd megöl,
    Úgyis részeg vagyok kökény-szemedtől,
    Részeg vagyok piros arcod lángjától,
    Részeg vagyok, mit sem tudok magamról.

    Forrás: www.eternus.hu / Samarjay Károly: Bort tölts, babám

  • Zajzoni Rab István: Lelkemadta víg barátok…

    Lelkemadta víg barátok,
    Hogy is bukkanék reátok?
    Isztok, mint a malomkerék,
    Ez valóban nagyon derék.

    Nem ittam száz esztendeje,
    Száraz csontjaim veleje,
    Száz jó forint marja zsebem,
    Mind a százat eltemetem.

    Föl, csapláros, föl, cigányok!
    Ingyen semmit nem kívánok,
    Bor és zene, dinomdánom,
    Száz forintért sohse bánom.

    Az én torkom pokolgödör,
    Lángja mindig jobban gyötör,
    Tüzét gonosz ördög rakja,
    Bort! a bor majd elaltatja.

    Ti meg húzzátok, cigányok,
    Lelkem az édes anyátok,
    Húzzatok rá, rúgjak egyet,
    Mit tehetnék most egyebet?

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Lelkemadta víg barátok…

  • Zajzoni Rab István: Harcra vagyok indulóban…

    Harcra vagyok indulóban,
    Nincsen több bor a kancsóban,
    Csaplárosné, violám,
    Én még többet ihatnám.

    Mérjen ki még egy kancsóval,
    Nem fizetek ám bankóval,
    Szép ezüstöt adok én,
    Ragyog, mint a csillagfény.

    Szól a had tárogatója,
    Csaplárosné, Isten óvja,
    Visszatérek valaha,
    Valaha, vagy tán soha.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Harcra vagyok indulóban…

  • Vörösmarty Mihály: Az őszről

    Eltűnt a nyárnak hévséges színe előlünk,
    Jóltevő jelei kár, hogy enyészni tudók.
    Őszre kerülünk már, mely csak változni szokott bár,
    Mégis hasznos idő, mert hozza a jókat elő.
    A szőlő tőkék meg lévén rakva fejekkel,
    A vagyonost hozzák nem kis örömbe kivált.
    Végre a szőlő leve hordókba töltetik, és itt
    Tisztán megforrván, bor nevezetre kerül.
    Mindeneket most már télre készítve behordanak
    Egy bizonyos helyre – s eddig az őszi idő.

    Székesfehérvár, 1816

    Forrás: www.eternus.hu / Vörösmarty Mihály: Az őszről

  • Beöthy Zsigmond: Bordal

    Kancsóra, fiúk mind! bort igyatok!
    Borban van igaz szerelem,
    Mely szíved erén is átlobog, ég,
    S láng ömlik el a kebelen.
    Rajta, igyál hát,
    S űzd a borút!
    Kába, ki önként
    Szerzi a bút.

    Kancsót ide, bajtárs! Aki gyaláz
    Bennünket, a bor fiait:
    Nem tudja, miképpen bor csak a tűz,
    S tűz edzheti csak karait.
    Rajta, igyál hát!
    S aki nevet,
    Mondd neki: borral
    Toldd meg eszed!

    Forrás: www.eternus.hu / Beöthy Zsigmond: Bordal

  • Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret – Borköszöntő

    Ki bort csak máséból iszom,
    Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó,
    S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
    Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
    S magyar sírva-vígadók szent italát.

    Köszöntöm a bort, akivel
    Barátosan kínál meg kedv-szomjú bortalant a boros.

    Köszöntöm a bort: sorsvert, gondűzött emberek menedékét,
    Akitől meghősödik a gyáva,
    Tervet koholnak a tervtelenek
    S bársony-párnát álmod magának a földönfutó hajléktalanság.

    Köszöntöm a bort: költők keresztvizét,
    S bú-rozsdás lelkek gépolaját,
    A bort, akiben lakik a kedv, a barátság meg az igazság.

    Köszöntöm a bort: nóéi örökünket,
    Akitől hamujában fellobban a bírhatatlan isteni virtus,
    A bort, aki ha levert: fölemel a Gondok hekatombáján
    A jó Mindent-feledés szűz alpesi fokára.

    Köszöntöm a bort,
    Akitől Isten színéhez emeli fel
    Véres, tiport és megalázott emberi homlokát a halandó
    S Istennel koccintani az égre nyújtja szívét
    S emeli bátran remegő, csordúltig keserű szív-bitlikomát Ahhoz,
    Aki a napot: arany ivópoharát
    Színültig töltve víg áldomásra nyújtja felénk.

    Köszöntöm a bort:
    Éljen a bor,
    Amíg él Isten és emberek élnek e nyomorult világon!
    Evoé!

    Forrás: www.eternus.hu / Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret

  • Kölcsey Ferenc: Bordal

    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet.
    Kedved a jó bor
    Jobban éleszti,
    Búdat a jó bor
    Messze széleszti,
    S elmúlat véled.

    Minden por, álom,
    S füst e világon;
    Mi haszna gázol
    A boldogságon
    A hír barátja?
    Ha dob riadt a
    Harc reggelére,
    Patakban omlik
    Hullámzó vére,
    S bérét más látja.

    Békételen, bús,
    Senyved magába,
    Kétség s remény közt
    Vár s fél a kába
    Percet s esztendőt.
    Miért törődöl
    Szűk életeddel?
    Napod ma mit nyújt,
    Köszönve tedd el,
    S hagyd a jövendőt.

    Reggel vagy estve,
    Szélben vagy csenddel,
    Eljön magától
    Sorsod mit rendel:
    Miként nyár és tél.
    Ernyőt keress, ha
    Készül borulni,
    Szenvedj, ha nem tudsz
    Hová vonulni,
    Fordulhat a szél.

    Éld a jelenlét
    Percét s óráját,
    Együtt lefutja
    Jó s rossz pályáját,
    S együtt húny véled.
    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet!

    Forrás: www.eternus.hu / Kölcsey Ferenc: Bordal