Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
(Illyés Gyula fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtsápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
Te szürke ágú, szép gyalogszeder,
egy fürtödet, no, nyújtsd felém.
Vér s tüske. Jer, szívemre, jer,
hogyha szeretsz, szeretlek én.
Árnyékos, zöld gyümölcsödet
szép vadszeder, a számra tedd.
Félhomályban ölelve hosszan,
megölellek tövisbozótban.
Elmégy, szeder? Hová, miért?
Amit nem adsz: szerelemért.
Fordította: Nemes Nagy Ágnes
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
