Küszöbön már az újév.
Topog. Csizmájáról havat ráz.
Arcát csuklyája rejti el,
nem látni, zord-e vagy mosolygós,
nem tudni, mit hoz most és soha többé,
nem vélni, mit visz mindörökre,
kérdéseimre nem felel.
Ilyenkor kissé jelen a jövendő,
bár jóslat még, nem megvalósulás,
nem értjük, csuklyájába mit motyog.
De minden év fagyban kezdődik el
s indúl a forró nyár felé,
hogy végül dérben, jégben, zuzmarában
hátát felénk fordítva eldöcögjön,
már ismert arccal, ismét arctalan.
Forrás: Szeretem a verseket
