Kívülestem már a kerek világon,
mint golyó, mely kipördült a kanyarban,
s nem hull se pirosra, se feketére,
se párosra, se páratlanra többé. –
1974
Már csak emésztek, mint az állat,
s vinnyogok, fázom, szenvedek;
szörny-álmaim valóra válnak,
szememből sótlan könny pereg.
1974
Csak magamtól ments meg, Uram –
másoktól megvédem magam.
1974
(Mindenütt arról olvasván, hogy társaim
a tollban egyképp magányosnak tudják
és vallják magukat)
Jaj, be árvák vagyunk mi!
Jaj, ti be árvák vagytok!
A karámból kiver az isten.
Ránk gyújtja az ördög az aklot.
1975
Forrás: garaigabor.wrm.hu
