Címke: A jövendő fehérei

  • Ady Endre: Proletár fiú verse

    Az én apám reggeltől estig
    Izzadva lót-fut, robotol,
    Az én apámnál nincs jobb ember,
    Nincs, nincs sehol.

    Az én apám kopott kabátú,
    De nekem új ruhát veszen
    S beszél nekem egy szép jövőről
    Szerelmesen.

    Az én apám gazdagok foglya,
    Bántják, megalázzák szegényt,
    De estére elhozza hozzánk
    A jó reményt.

    Az én apám harcos, nagy ember,
    Értünk ad gőgöt és erőt,
    De önmagát meg nem alázza
    A pénz előtt.

    Az én apám bús, szegény ember,
    De ha nem nézné a fiát,
    Megállítná ezt a nagy, földi
    Komédiát.

    Az én apám, ha nem akarná,
    Nem volnának a gazdagok,
    Olyan volna minden kis társam,
    Mint én vagyok.

    Az én apám, ha egyet szólna,
    Hajh, megremegnének sokan,
    Vígan annyian nem élnének
    És boldogan.

    Az én apám dolgozik és küzd,
    Nála erősebb nincs talán,
    Hatalmasabb a királynál is
    Az én apám.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Küldöm a frigy-ládát

    Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát
    S kívánok harcos, jó napot.
    Véreim, ti dübörgő ezrek,
    Tagadjatok meg, mégis-mégis
    Én a tiétek vagyok.

    Kötésünket a Sors akarta,
    Nem érdem, nem bűn, nem erény,
    Nem szükség, de nem is ravaszság:
    Helóta nép, helóta költő,
    Találkoztunk, ti meg én.

    Bennünk nagyságos erők várnak,
    Hogy életre ébredjenek,
    Bennünk egy szép ország rejtőzik,
    Mint gím a fekete csalitban
    S leskődnek a vérebek.

    Ha nem láttok testvéreteknek,
    Megsokasodnak a redők
    Bús homlokomon és lelkem táján,
    De még mindig ifjan állok meg
    Bősz Júdásaim előtt.

    Még csak mártír-fényt sem akartam,
    Csak amiről a Sors tehet:
    Odaadni magamtól, szépen,
    Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit,
    Forradalmas lelkemet.

    Tietek vagyok, mindegy most már,
    Hogy nem kellek, vagy kellek-e.
    Egy a Napunk gyönyörű égen.
    Jaj, hogy elfed e Naptól néha
    A gonoszság fellege.

    Forrás: MEK