Címke: abszurd

  • Erdős Virág: Az Örkény-jelenség

    „Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött
    a többi parafa dugótól,
    (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.
    Egy ideig, amint az várható volt,
    úszott a víz színén, aztán különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre,
    és nem jött föl többé.
    Magyarázat nincs.”

    (Örkény István: Jelenség)

    Jelenség/2.

    Egy gombóc,
    mely semmiben sem különbözött a többi gombóctól,
    (Artúrnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a vízbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    vidáman úszkált a víz tetején,
    aztán
    különös dolog történt.
    Kiugrott a fazékból,
    elszaladt,
    és nem jött vissza többé.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/3.

    Egy szimpatikus fiatalember,
    aki semmiben sem különbözött a többi
    szimpatikus fiatalembertől
    (Jézus Krisztusnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    fogta magát, és lesétált a partra.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    ide-oda szaladgált a víz tetején,
    jött-ment, pancsolt, poénkodott, kenyérdarabkákat hajigált,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett,
    lesüllyedt a pokol fenekére,
    és nem jött föl többé.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/4.

    Egy illető,
    aki semmiben sem különbözött a többi illetőtől
    (X. Y.-nak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett egy nőbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    úszkáltak a boldogságban,
    aztán
    különös dolog történt.
    Az illető fogta magát,
    visszahúzta a zokniját,
    és hazament a feleségéhez.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/5.

    Egy nagy rakás szerencsétlenség,
    mely már ránézésre sem különbözött egy
    valóságos istencsapásától
    (Erdős Virágnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a bűnbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    megpróbálta villámgyorsan visszacsinálni,
    a Gyehenna Tüzére gondolt,
    meg a tavalyelőtti fürdőruhájára,
    aztán
    különös dolog történt.
    Ahelyett, hogy kiköpte volna,
    bekapott még egy falatot.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/6.

    Hirt G. Sándor,
    aki semmiben sem különbözött a többi kis
    hülye dugótól
    (a “vasesztergálás virtuózának” mondta magát, de kit érdekel az ilyesmi?
    Az ilyesmi senkit se érdekel)
    pechére pont beleesett az ominózus száztizenpár billió-millió főbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    maximálisan meg voltak elégedve a munkájával,
    még étkezési hozzájárulást is kapott,
    sőt,
    még iskolakezdési támogatást is kapott,
    sőt,
    még üzemorvosi ellátásban is részesült,
    amikor különös dolog történt.
    Behívatta magához a főigazgató és azt mondta neki,
    hogy a viszont látásra.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/7.

    Egy hányatott sorsú,
    ámde sokra hivatott ország,
    mely semmiben sem különbözött a többi
    hányatott sorsú, ámde sokra hivatott országtól
    (magyarnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a szarba.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    megpróbált valahogy kikecmeregni,
    nyújtózkodott, pipiskedett,
    dúl-fúlt, ágált, toporzékolt, szitkozódott, szerencsétlenkedett,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett,
    lesüllyedt a legmélyére,
    és nem jött föl többé.

    Magyarázat nincs.

    (Bónusz)

    Egy nagy magyar író,
    aki semmiben sem különbözött a többi nagy magyar írótól
    (Örkény Istvánnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    egy csendes, nyári délután fogta magát,
    és leült az íróasztalához.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    szorgalmasan üldögélt,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan emelkedni kezdett,
    felröpült az égbe,
    és nem jött le többé.

    Magyarázat nincs.

    Forrás: erdosvirag.hu

  • Örkény István: Tóték

    “Már az is elég, hogy a világ egy része folyton az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt még azzal is súlyosbítani, hogy valaki folyton odanéz?”

    Forrás: Kedvesch versek

  • Romhányi József: Villamoson

    Utazunk egy zsúfolt
    villamosnak csúfolt
    szekéren.
    • De kérem!
    ön lábamon ácsorog
    s kalapjáról rácsorog
    az eső a vállamra
    s a sálamra!
    Vegyen egy új sálat!
    • Állat! –
    Mondja a másik úr.
    Durr!
    Pofon volt a válasz.
    • Na ettől szétmállasz! –
    De nem mállott.
    Talpra állott.
    S az illetőt hasba rúgta:
    • A pofonért itt a nyugta! –
    Az meginog és megszédül
    s leül, hol már a szomszéd ül.
    Felbődül a szomszéd:
    • Most meg engem nyom szét! –
    Vad haraggal és erővel
    fejbe vágja esernyővel.
    Kezében a fél ernyője,
    másik fele meg elnyőve.
    Kiveri az asszony fogát,
    ki egy kosár tojást fog át.
    Az csak éppen egyet sikolt,
    mint egy gyermek feltapsikolt.
    Nem nézi a bűnös ki volt,
    tojást kap ki a kosárbul
    s a kopasz úr feje sárgul.
    De csaló a tojásüzlet!
    A kocsiban szörnyű bűz lett.
    Vigaszt nyer az asszony, ráfér:
    nem volt kár azért a zápért,
    az igazság nyert befolyást:
    egy zápfogért egy záptojást.
    A kopasznál, – meghökkentő, –
    se rongydarab, se zsebkendő.
    S mer’ a haj nem vetett gátat,
    elérte a lé a hátat.
    És mint minden ilyen helyre,
    legyek szálltak rá a fejre.
    Már érezték némelyek,
    hogy a gyomruk émelyeg.
    De elsőnek, – a sors bosszul, –
    épp a bősz úr lett most rosszul.
    Megszédült. Na! Most lefekszel!
    Ám egy végső, hős reflexszel
    behúzta a féket.
    A fejemmel léket
    ütöttem az ablakon
    s vakon,
    mint katona, ha egy házba beront,
    elfoglaltam ájultan a peront.
    Órák múltán tértem észhez.
    Mi közöm volt az egészhez?

    Forrás: Szeretem a verseket

    Romhányi József, magyar költő, humor, groteszk, abszurd, villamos, láncreakció, hétköznapi káosz

  • Romhányi József: Divatkereskedés

    Ajtó nyílik, belép egy hölgy,
    terebélyes, akár a tölgy.
    Öleb ölén. Ökölnyi.
    Girhes, meg fog dögölni.

    Ilyen vevő de nagy érték!
    Háromszoros itt a mérték.
    A segédnek szeme éles:
    hét-nyolc méter dupla széles!

    A hölgy szól, a hangnem G-dúr:
    „Ruhaanyag kell, segéd úr.”
    Hajlong, bókol rá a segéd,
    és a hangja csupa negéd:

    – Van itt nagyon finom gyolcs, oh!
    Nagyon szép és nagyon olcsó.
    De a hölgy csak kérdi:
    „Mondja, nincs jobb mosogatórongya?

    Tekintete repdes innen,
    s megakad egy krepdesinen.
    A segéd már fent a létrán!
    Tíz vagy húsz vég vásznat széthány.

    S a hölgy szól: „A lenvászon
    tetszik. – Jó! Csak lemászom.”
    És a segéd máris lent!
    Kiráncigálja a lent.

    Izzad, mint ökör a nyárson.
    – Nem len kell lenn, fenn a bársony!
    Fenét bársony! Ez a tüll
    tetszik nekem veszettül!

    Jön a segéd, le a tüllel
    egész oszlop anyag dől el.
    Lent egy halom szövet, vászon:
    most van mibe’ kotorásszon.

    De a hölgy csak egyre kacag:
    – Ami lehullt, csupa kacat!
    Nem veszek meg ily rosszat én.
    Zsorzsett kell vagy inkább szatén,

    moaré vagy finom muszlin
    fekszik jól a kemény muszklin.
    És a segéd, vézna, ványadt,
    lecipeli valahányat.

    Szövethalmon úgy áll, mondom,
    mint kakas a szemétdombon.
    Ruhája rongy, benne főtt test.
    Úgy ad le egy házi szőttest.

    S a hölgy végre megpihent itt:
    – Ebből vágjon le húsz centit,
    az elég lesz az ölebnek!

    Szempillái föllebbennek,
    gyomra forog, feje szédül,
    aztán minden elsötétül
    s hanyatt vágódik a segéd.

    Jól megütötte a … hátát.
    Kezéből az olló kihull:
    öleb vakkant – s csendben kimúl.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos: A konferencia

    Mivel minden Szárnyas: rokon
    – végső fokon –
    a Kismadár meg a Lepke
    Szárnyas-Világ-Konferenciát hívott egybe!
    Nagy kár (egyebek között),
    hogy a Repülőgép gyorsan elszállt
    – A Szárnyasajtó meg el se jött…

    Forrás: Fodor Ákos versei

  • Balla D. Károly – BEMUTATKOZÁS

    – Én az Ember vagyok –
    mondtam én, az Ember,
    de nem nyújtottam kezet.

    – Én a Halál vagyok –
    szólt a Halál,
    és barátságosan meglóbálta kaszáját.

    – Tudom, ismerlek –
    mondtam,
    és megpróbáltam mosolyogni.

    – Én az Élet vagyok –
    szólt az Élet,
    és felém rebbentette galambjait.

    – Örülök, hogy megismerhetlek –
    mondtam kedélyesen,
    de aztán váratlanul felüvöltöttem,
    amikor a galambok a vállamra szálltak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: A rozmár drámája

    Pszichodrámát írt a rozmár.
    Közege a sarki szőrmés osztály,
    témája a tömör
    fehérség-csömör.

    Hőse egy zord jegesmedve,
    ki bundáját befestette,
    hogy ezzel elérje,
    csak a bőre alatt maradjon fehérje.

    Hogy legyen a műnek valóságtalaja,
    színhely: a Szahara.
    Ne nevess korán!
    Holnap szerepelhet egy színház műsorán.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ágai Ágnes: Skálázás

    Do – re – mi
    halkan, ostobán és ügyetlenül,
    a hangok töredékének elcsúszó létrafokán.
    Ki zúzott össze?
    Félve, fázva a vinnyogás fáradt zörejeivel
    egymásra halmozott szomorúságban.
    A pálcikaemberkék besatírozott vonulatában
    nincs ég, nincs föld, nincs természet,
    legalábbis a szó megszokott értelmében,
    hiszen megszokott érteleim sincs,
    csak botladozások a hangszálak
    eltekergő gubancában.

    Itt és ott
    viszonylagos jelzések,
    a partitúrából kiszabadult
    kottafejek süket bólogatása.

    Innen oda
    fa – szó – la – ti
    tömör, vastag hangnyalábokon
    a szakadék torkából feltörő üvöltésben,
    persze minden csak átvitt,
    átemelt, átcipelt értelemben.

    Szikkadt csermely, amelyből
    kiszűrték a csobogást,
    beledobták a kövek fáradt testét,
    és szilánkokra hasított álmodozásait.

    Do.

    Forrás: —

  • Váci Mihály: Interpelláció

    Kérdezem a kartársat:
    – mit kíván tenni…
    Helyesbítek – mit tud tenni, ha kíván valamit tenni?
    Helyesbítek – mit tehet, ha kívánna valamit tenni?
    Helyesbítek – mit tenne, ha tehetne valamit?
    Helyesbítek – mit tehetne, ha tennie kellene valamit?
    Helyesbítek – ha tennie kellene – tehetne-e valamit?
    S ha egyszer végre tehetne valamit, tenne-e valamit?
    Helyesbítek – tudja-e, mit kellene tennie, ha tennie kell majd valamit?
    Helyesbítek – akar-e tenni valamit?
    Helyesbítek – létezik-e az, aki nem tesz valamit?
    Helyesbítek – létezik itt, aki kíván tenni valamit?
    Helyesbítek – léteznek, akik kívánnak tenni valamit?

    Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979