Ady és Móricz, Babits, Kosztolányi
s ti többiek, ti hamar elindultak,
jó volna ma is mögöttetek állni,
beh jó volna megmaradnunk fiúknak.
Próbája nem volt ilyen még e népnek
s terhe azoknak, kiktől a szót várja –
Mily gyerek-pokol jutott csak ki néktek
és milyen nehéz minekünk a várta!
Beh korán vágja itt a sors a sarjat
s a jó szálfákat le beh korán dönti
engedve szabad utat a viharnak –
Kegyelem nekik, kik törten elesnek
s irgalom, akik merészelnek nőni
a nyomotokban föl a vak egeknek!
