https://verskucko.com

Címke: Ajándék

  • Aranyosi Ervin: Dobozokba csomagoltam…

    Dobozokba csomagoltam:
    – A szeretet érték!
    Elküldöm most mindazoknak,
    akik tőlem kérték.

    Mellé tettem egy ölelést,
    – legyen benne részed!
    Remélem, ha meg kapod,
    majd magad jobban érzed!

    Ölelésbe csomagoltam,
    szívem összes vágyát,
    úgy szeretném jobbá tenni
    az emberek világát!

    Tettem hozzá bőven mosolyt,
    viseld egészséggel!
    Adj másoknak is belőle,
    a mosoly nem vész el!

    Mosolyomba csomagoltam,
    jókedvemet néked.
    Így kívánok boldogságot
    és jó egészséget!

    Kezdj el te is csomagolni,
    vidám kedvet adni,
    hogy ne tudjon emberfia
    szomorú maradni!

    Dobozokba csomagoltam,
    szívem összes kincsét,
    hadd kapja meg minden ember,
    kinek ilyen nincs még!

    A világát jobbá tegye,
    senkinek se ártson,
    boldogítson, melegítsen
    idén a Karácsony!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Barcsay Ábrahám: Fejtésre való mese

    Ajándék, ereklye, alamizsna, szentség,
    Haszon, titok, újság – s egyszersmind régiség,
    Se nem jó, se nem rossz; erőszak, kegyesség;
    Ilyen ajándékot küldeni mesterség.

    Nyitrán, 9 órakor a reggeli gyakorlás után, 20. Junii 1772.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Benedek Elek: Karácsony hetében

    Megváltozott a szokásom,
    nincsen otthon maradásom.
    Éltem eddig úri módon,
    most mindég az utcát róvom.

    Szép nap, csúf nap: mindegy nekem,
    az utcára ki kell mennem.
    Egész nap csak kóricálok,
    boltok előtt álldogálok.

    Mindenütt van egy-két játék,
    mit egyebütt még nem láték.
    Ez is kéne, az is kéne:
    bejegyzem a könyvecskémbe.

    Aztán szépen tovább állok,
    hátha még szebbet találok;
    szebbet, jobbat, ékesebbet,
    gyermekszívnek kedvesebbet.

    Hol kihúzok, hol bejegyzek,
    mindegyre ceruzát hegyzek.
    Elhegyezem hason-felit,
    mire könyvecském megtelik.

    Be-benézek könyvecskébe:
    ejnye, ejnye, több nem fér be!
    Mit tehet most nagyapóka?
    Más könyvecskét vesz a boltba.

    Egy könyvecske, kettő, három,
    a boltokat végig járom.
    Most már három könyv van tele –
    megyek Jézuskához vele.

    Addig megyek, addig járok,
    míg egyszer csak rátalálok:
    kis Jézuskám, állj meg, kérlek,
    olvasd el e könyvecskéket!

    Átalveszi, lapozgatja,
    szép kis fejét csóválgatja:
    három kis könyv, telistele!
    Talán elég lesz a fele?

    Óh, Jézuskám, kérlek szépen,
    három unokám van nékem!
    Mást se teszen egy hét óta:
    lót-fut értük nagyapóka.

    Kis Jézuska, legyen áldott,
    könyvecskékkel égbe szállott,
    s mind, mi volt beléjük írva,
    aranykönyvébe beírta…

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Nagy László, Ajándék

    Nem igaz, hogy nem lehet bátor
    édes beszédre szám, ha miattad
    oly áhitat bársonya súrol,
    hogy sértetten az északi csillag
    elfordul fejemtől csikorogva –

    és íme, ha én vagyok én, ha vérem,
    ha leheletem újra enyém,
    ágbogas gímként, karácsonyian,
    megindul hozzád az ének.

    Ajánlom lármátlan iramát
    kitárt kapuidnak, ajánlom
    a káprázatot, mert a havakba
    lezuhanó nap láz-bábjaival
    telepillogom ága-bogát –

    tőrt, se revolvert nem kötök rá,
    lerontottam régen dühöm címerét,
    csak jó emlékből koholt cicomát
    küldök, ajánlom nyaram inait,
    remek ölelésre a sugallatot,
    nagyfejű rózsán egy puli haját –

    ajánlom neked földrengéses
    arcom egy megmenekült mosolyát.


    ,

  • Illyés Gyula: Ajándék

    Tudom, mi szolgának a jó szó,
    fogolynak séta, nap,
    egy kézfogás a hontalannak,
    egy korty, szíves falat,
    sokat próbáltam. Köszönöm,
    hogy megtaláltalak.

    Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól
    tán jobban szenvedett,
    hálás vagyok csak és köszönni
    véletlent is merek,
    szerelmet, ezt az éjt, szerelmed;
    ne bánjad sose meg.

    Egy szót se szóltam, ajkaidra
    nyomtam öt ujjamat
    lefogni győztesen megindult
    boldog sikolyodat:
    őrizd egy életre, mit eztán
    ad még e pillanat.

    Tudom, szegénynek percnyi jókedv
    örök vagyon lehet,
    engem melenget, hogyha rád ím
    mosolyt melengetek,
    játékom, díjam, büszkeségem,
    hogy fényesítelek.

    Szerelem volt ez? Azt tudom csak,
    hogy mi a meggyötört
    szívnek a munka elbutító
    két ocsmány napja közt
    emberré válni s bár egy éjre
    vállalni a jövőt.

    Dől künn a hó, végy két harisnyát,
    elmentem, dolgozom,
    ha csöngve felriaszt az óra,
    derítsen kis dalom,
    itt rögtönöztem, itt hagyom
    az asztalon.