https://verskucko.com

Címke: allegória

  • Kosztolányi Dezső: Madarak beszéde

    Hattyú

    — Hogy énekelnek mindenféle fattyúk,
    pimasz veréb, csicsörke, banka, vadtyúk,
    mi hallgatunk a zűrzavarba, hagyjuk,
    csivogjanak, legyen meg akaratjuk.
    Csodásan úszunk a csodás halálba,
    de ottan az igaz dalt megtalálva
    az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk.

    Holló

    — Rég dalolt meg engemet már híres versében Poe Edgár
    és habár a század eljár, nem múlt el egy sora sem.
    Most is itt ülök s előre károgok, miként a dőre
    pusztulás vad hirdetője, a zord rímet keresem.
    Gyászruhámban, kárvallottan a bús rímet keresem
    s azt üvöltöm: „Sohasem!”

    Sirály

    — Dac és düh, mely felhők közül kiszáll!
    S bírál!
    Vészben-viharban vijjogó király!
    Sirály!

    Kolibri

    — Kincs voltam, el-nem-múló, fényes ékszer,
    de szárnyra keltem, élni, csélcsap ésszel.
    Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.
    Csókolni itten nem lehet elégszer.
    Őrjöngj, röpülj s örülj, ha lázban égsz el.

    1928

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Állatok beszéde

    Medve

    — Mindig ölelnék, mindent, a világot,
    a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,
    vagyok a lompos és otromba jóság,
    a láncravert, esetlen szeretet…

    Vadkan

    — Zrínyi Miklósnak aljas gyilkosa.
    Röfögve száz alakot öltök,
    s amint elbántam a dicső magyarral,
    ármánykodással vagy kemény agyarral
    irtok a földön mindenféle költőt.

    Víziló

    — Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó!
    Leírni szörnypofám nincs semmi szó!
    Iszonyú száj, hús-poklokhoz nyíló!
    Négyszögletes tömb, kétezer kiló!
    Grammban kimondva ép két millió!
    Egyiptom álma! Roppant vízió!
    Lidércnyomás! Húszmázsás víziló!

    Nyúl

    — Bátor vadász, ki átlövöd acéllal
    alázatos és tiszta szívemet,
    tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,
    ki meghalok, az életért zokogva,
    mint az egyéves, síró kisgyerek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád – Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről

    Hölgyeim és uraim,
    Tizenkettőt kongott az óra,
    Figyeljenek most szépen, ahogy illik,
    Erre az érzelmes búcsúztatóra,
    Melyet mint „hősnő” most elrebegek,
    Lévén az én szerepeim
    A tragikus és komoly szerepek.

    Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,
    Hogy míg önök itt ölébe csücsültek
    Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,
    S mulatnak,
    Azalatt meghalt az öreg Náthán,
    Akinek bánat-batyu volt a hátán,
    Meghalt a könnyet mázoló,
    Vesékbe gázoló,
    Rossz portékákkal házaló
    Ó esztendő,
    S most új, vígabb élet kezdendő!

    S hogy e vígságot stílusosan adjam,
    A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,
    Most levetem,
    És eljátszom önök előtt
    Egy lengébb s vígabb szerepem.
    A zord jambusokat ma csípje kánya,
    Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,
    S bejelentem,

    Hogy most egy új vendég érkezett,
    Valami víg monoplánszerkezet
    Röpítette ide,
    S két nagy koffer van a két kezibe,
    Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort
    S más ilyen finom, kedves portékát hord.

    S átnyújtotta a névjegyét,
    Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,
    Hogy ő a Boldogság és Társa-cég
    Kiváló s megbízható utazója,
    S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,
    A neve – Boldog Újesztendő!

    Kérem, ez ifjút a kofferjével
    És minden drága offertjével
    Fogadják szívesen!
    Úgy látszik, megbízható vigéc,
    Bizalomkeltő, ahogy kinéz,
    Bár még Bérczinél is sihederebb,
    Jóképű s elegáns gyerek,
    S mivel a rendelés máris elkezdendő,
    Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,
    Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,
    Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Édes Gergely – Szőr köntöst öltő bölcshöz

    Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts:
    Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj.
    Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz;
    Úgy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk.

    Értelmesben

    Te, ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre,
    Se felettébb való bolond örömökre.
    Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess,
    Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess.
    Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz,
    S ellenségeiden vitézül által futsz.

    Forrás: www.eternus.hu – Édes Gergely versei

  • Réthy László – A körtefa

    Vezércikket ír Lengyel Zoltán
    (Hogy odafenn is meghallják tán?)
    Amelynek az a jelszava:
    Hogy hazánk egy nagy körtefa.

    Kemény körte terem a vén fán,
    S hiába is puhítják szalmán,
    Jobbat, mért s hogy teremne hát,
    Ha rosszul ápolják a fát?

    Teljesítsétek minden vágyát,
    Adjatok napfényt, esőt, trágyát,
    S édes körtét terem a fa,
    – Ez Lengyel Zoltán végszava.

    Az „Úr” válaszolni majd így fog:
    Kívánságtok együtt nagyon sok;
    Trágyát azt mindjárt adhatok,
    A többire meg – várjatok.

    Vonatkozással a „Független Magyarország”
    1903. augusztus 21.-iki vezércikkére.

    Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei

  • Juhász Gyula: A varázsfuvolás

    Ismeritek őt, az égőszemű,
    A lengőhajú, rubinajkú embert?
    Bársonypalástja a szélbe repül
    És odatart, hová még senki sem mert!
    Ismeritek őt? Van egy fuvolája,
    A hangja ezüst, a dala csoda,
    És mennek, törtetnek utána, utána,
    És megy a bűbájos s nem áll meg soha!

    Ifjú legények, övék az élet
    És övék a lány, kinek arca rózsa,
    A fuvolásnak útjára térnek,
    Felednek lányt és kacagnak a sorsra.
    Mert csalja őket a fuvolanóta
    És vonja őket a zengő csoda,
    Csak mennek, törtetnek összefonódva,
    És megy a bűbájos s nem áll meg soha!

    Merre sietsz? Ó nem kérdezik ők,
    A csodanótát aki meghallotta,
    Földi dal már nem bűvölheti őt,
    Ó nincs e tájon sehol olyan nóta!
    Csak mennek, törtetnek a hangra lesve,
    És egyszer a dal, a bűbájos, oda.
    Fekete hínárra leszállott az este,
    Daluk és napjuk nem lesz több soha!

    Forrás: MEK
    .

  • Romhányi József: A darvak vándorútja

    A költözők vándor V-je
    éket vág a téli szélbe.
    Így halad a célja felé a szárnyas csapat,
    mert így írja elő a bölcs tapasztalat.

    Ám egyszer csak megrövidül a V betű szára,
    s néhány ifjonc összefog a rend megbontására.
    – Más betűbe tömörülünk! A formásabb S-be! –
    Elindultak, s nem jutottak estig egyenesbe.

    Majd a fagyos éjszakába’
    átcsaptak Zébe, Kába,
    és végül az önmagába visszatérő O-ba,
    míg holtan hulltak a tóba.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Zelk Zoltán: Micsoda madár

    Jaj, a szelek drótsövénye
    szét ne szedje már,
    földet érjen, megpihenjen
    ez a zöld madár.

    Előbb ágra száll,
    aztán gyöpre száll,
    zöld erdőben, zöld mezőben
    sétál a madár.

    Micsoda madár! micsoda madár!
    kék a lába, zöld a szárnya,
    fűhegyen megáll.

    Idegen a táj,
    továbbmenne már,
    véres még a bóbitája,
    tolla csupa sár.

    Ne menj el, madár,
    kilobban a nyár,
    sárga pernye hull a fákról,
    füstöl a határ.

    Nem megy a madár,
    marad a madár,
    sűrű eső lesz a rácsa,
    ketrece a táj.

    Holnap őszre vál’,
    aztán télre jár,
    fehér fák közt, hómezőben
    sétál a madár.

    Micsoda madár! micsoda madár!
    kék a lába, zöld a szárnya,
    dér gyöngyén megáll.

    🎵 Hallgasd meg a megzenésített változatot

  • Baranyi Ferenc: NEMZETI LEGELŐ

    Hamis hangú bádogkolomp
    után kis nyáj fele tolong,
    már terelő puli se kell,
    a kolompszó az Égi Jel:

    mint Mózes a lángoszlopot
    követik bódult állatok,
    úgy követi mindegyikük
    a megkergült vezérürüt,

    hogy vakhite a kényszere.

    Csörtet önként a semmibe.

    🕊️

  • Pilinszky János: Fabula

    Hol volt, hol nem volt,
    élt egyszer egy magányos farkas.
    Magányosabb az angyaloknál.

    Elvetődött egyszer egy faluba,
    és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
    Már a falát is megszerette,
    a kőművesek simogatását,
    de az ablak megállította.

    A szobában emberek ültek.
    Istenen kívül soha senki
    olyan szépnek nem látta őket,
    mint ez a tisztaszívű állat.

    Éjszaka aztán be is ment a házba,
    megállt a szoba közepén,
    s nem mozdult onnan soha többé.

    Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
    s reggel is, mikor agyonverték.