Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy aludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?
Hogy ne lesselek s a szavam
rá ne simuljon, mint a pilla,
kebleidre, a karjaidra,
és a szádra álmosan.
Hogy ne zárjalak le majd,
önmagadnak adva téged,
mint egy kertet, ahol temérdek
csillag-ánizs, mézfü hajt.
(Radnóti Miklós fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
Fordulj be csöndesen s feledd el, ami bántott,
A kaján arcokat, a keserű világot!
Fordulj be csöndesen s gondolj egy nyári éjre,
Mely tisztán ott ragyog lelked mély tükrébe.
Fordulj be csöndesen és légy tizenhat éves
És légy szép, fiatal, halálos vággyal ékes!
És ártatlan, szabad, ki azt hiszi, merengvén,
Hogy ifjú elmúlás vár rá egy boldog estén.
Fordulj be csöndesen és tudd feledni szépen
A rút, unt életet a halál tükrében.
Forrás: Lélektől lélekig
Álom, álom, édes álom,
Suhanj végig szempillámon,
S ráterítve csoda-fátylad,
Népesítsd be éjszakámat.
Szerelemrül légyen álmom,
A szelíd, csöndes álom.
Álom, álom, édes álom,
Érkezésed mindig áldom.
…
Te boríts be fátyoloddal,
Te kábíts el mákonyoddal.
Te cirógass karjaidban,
Födj be lágyan holtomiglan.
Áldva légyen érkezésed;
Éltem álom, álmom élet.
Álom, álom, édes álom,
Szemem, íme már lezárom.
Forrás: Lélektől lélekig
Kisbabácska, tente,
imhol itt az este,
alszik már a kenyér is, lenkendőbe kötve.
Alszik a rosta, a búzamag,
alszik a sípban minden hang,
alszik a rokka, a kenderkóc,
macska fekszik benne.
Alszanak kint az utak,
utak mellett a kutak,
erdő mélyén trombitál,
horkol a nagy medve.
Forrás: Lélektől lélekig
(Esti mosolygás)
Farkával csöndesen mozog
tóban a hal s aludni kész,
orrát iszapba dugja és
napjának multán mosolyog;
totyog vidámka sorban ott
tizenhárom kicsi kacsa,
s arany farán viszi haza
billegve a mai napot.
Sötétül lassan a piros
s ami soká maradt fehér,
az is már látod, feketéll,
mint e verstől a papiros.
(Altató)
Göndöríti fodrászó szél
felhőink így estefele
s a kacsanyom vízzel tele,
csipke a tócsa szélinél.
Minden göndör lesz és arany,
lomb s a lomb közt a zöld dió,
szundi madárka tolla; s jó,
hogy nemsokára este van.
Az asszonyod már szendereg,
sötétség üt körül tanyát
s a kerten telihold jön át,
mint egy riadt, pufók gyerek.
(1934. augusztus 18.)
Forrás: Magyar Kurír
Ma ismét nem tettél semmi rosszat.
Térj ágyadba, szegény gyerek!
Pillád alatt már kék álmok boroznak:
koros szatírok és
becsípett istenek.
Ma ismét nem tettél semmi rosszat.
Aludj szelíden. Lomha tenyerét
arcod köré új alkony bíborozza,
körmödre fúva már
éltető melegét.
Várd meg: tán megjön majd a holnap,
és kedved szerint játszani
újra elmehetsz, ártatlan tolvaj,
kinek valódi, nagy
zsiványok társai.
Várd meg: csak megjön már a holnap!
Nézd: égre száll szelíd ígérete.
– Ott künn a csöndben mély órák dobolnak,
s folyik tovább az éj
különös élete.
(1949)
Forrás: Kedvesch versek – Index Fórum
