https://verskucko.com

Címke: apa és fiú

  • Bródy János – Apám a háborút…

    Apám a háborút megúszta élve
    Ha nem tette volna, most nem mondanám
    A háborús kalandok emlékét őrzi
    Egy tábori fénykép a szobám falán

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Apám azt hitte a háború végén
    A sötét gonoszság végleg kimúlt
    Az Egyesült Nemzetek békére vágynak
    A sorstalan üldözött felszabadult

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Vagy inkább ezt felejtsük el?
    Felejtsük el vagy adjuk tovább
    A félelmet gerjesztő idők szavát

    Anyám azt mondta mindig nekem:
    Én csak a szépre emlékezem

    És jöttek az évek, de nem jött a hajnal
    A sötétség délben is fölénk borult
    És hiába lázadt az ember az égre
    Nem engedett el, fogott a múlt

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Apám azt mondta, hogy gyarló az ember
    És arra tanít a történelem
    Hogy hiába világos minden tanulság
    Nem tanul belőle senki sem

    És itt állok én most a fiam előtt
    És úgy érzem tudnia kell
    Hogy lesznek még rohadtul nehéz idők
    Vagy inkább ezt felejtsük el

    Vagy inkább ezt felejtsük el?
    Felejtsük el vagy adjuk tovább
    A félelmet gerjesztő idők szavát

    Anyám azt mondta mindig nekem:
    Én csak a szépre emlékezem

    Apám a háborút megúszta élve
    Ha nem tette volna, most nem mondanám
    A háborús kalandok emlékét őrzi
    Egy tábori fénykép a szobám falán

    Egy tábori fénykép a szobám falán

    Forrás: szeretem a verseket

  • Rónay György – Fiamhoz

    Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.

    Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
    tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
    De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.

    Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
    konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier,
    ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
    aljasságodban légy rettenthetetlen,
    ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
    s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.

    De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
    vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
    szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
    vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
    kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben,
    s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.

    Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
    Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.

    Utóirat

    Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
    szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
    és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
    és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.

    Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:
    de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
    s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
    utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
    Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
    Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.

    Forrás: Lélektől lélekig